Dekolonizáció és forradalom I. - Rodézia

Ideje foglalkozni a gyarmati rendszer felbomlásával és a harmadik világbeli forradalmi folyamatokkal. A jelen bejegyzéssel egy több részes sorozatot nyitunk blogunkon. Áttekintés Rodéziáról:
  

Rodézia (ma: Zimbabwe) nevét a brit kolonializmus szimbólumáról Cecil Rhodesról kapta. Kiváló mezőgazdasági és bányászati adottságokkal rendelkező terület Afrika déli részében. A névadó 1888-ban szerzett bányászati koncessziót Lobengula ndebele királytól. Az angolszászok hamarosan államszervezésbe kezdtek, amit ha kellett fegyverrel is biztosítottak. A telepesek kemény munkájának gyümölcse egy virágzó ország lett.

Rodéziát a körülbelül 270.000 európai soraiból kikerülő elit irányította Ian Smith vezetésével. A feketék létszáma ezzel szemben 6.000.000 fő volt 1978-ban. Az arány megközelítőleg 1:22-höz.
  

Smith Dél-Rodézia szülötteként, mint a Brit Királyi Légierő pilótája szolgálta a koronát a II. világháborúban. Megjárta a Közel-Keletet és Európát is. Egyiptomban súlyos balesetet szenvedett. Eltört az álla, a keze és a lába is. Kairóban plasztikai műtéten esett át. Felépülése után azonnal visszatért a frontra. Észak-Olaszországban gépét találat érte, hónapokat töltött német vonalak mögött. Hazatérése után folytatta tanulmányait és gazdálkodni kezdett. Ezt követően alapított családot. 

 

A mézesheteket követően politikai kampányba vetette magát. A választási rendszer financiális és oktatási kritériumokhoz kötötte a választójogot faji korlátozás nélkül. Az ebből eredő következtetés levonását a kedves olvasóra bízzuk. A történetet folytatva, Smith 29 évesen a parlament legfiatalabb tagja lett. Részt vett a konzervatív Rodéziai Front megszervezésében. Végül 1964-ben elnök lett. Egyszerű embernek ismerték, akit ellenségei is tiszteltek.

Nem szabott könnyű életet neki az Isten.

Több divatos, bár forradalmi áramlat uralta korát. A dekolonializációs mozgalom valamint a marxizmussal átitatott fekete nacionalizmus veszélyeztette a kereszténység és a nyugati értékek sok fekete által is támogatott otthonát. Smithnek elsősorban szellemi ütközetet kellett vívnia, a faji kérdés ehhez képes másodlagos.

Nagy-Britannia vezetői egy fekete többségi hatalmon alapuló demokráciában látták Rodézia jövőjét. Ian Smith pedig a végét. Ezért 1965-ben egy helyi referendum után Rodézia egyoldalúan deklarálta függetlenségét. Mindezek után nem maradtak el a válaszlépések sem, kormányának súlyos gazdasági szankciókkal kellett szembenéznie.
  

Dél-Afrika és a portugál gyarmatok (Angola és Mozambik) támogatták Rodéziat, amikor a Robert Mugabe által vezetett ZANU és a Joshua Nkomohoz köthető ZAPU néha egymással is rivalizáló gerillái harcot indítottak a fehér rezsim ellen. Mugabe Kínát, míg Nkomo a Szovjetuniót tudhatta maga mögött. Számos farmot ért támadás, de a terroristák a templomokat és az iskolákat sem kímélték. Ezzel kezdetét vette a rodéziai bozótháború. 

 

Nem csoda, hogy a biztonsági erők szintén brutális, de számos éven át igen sikeres ellenállást fejtettek ki. Mivel a konfliktus elején relatíve kevés fekete csatlakozott a sereghez, egy fehér rodézai sorkatonának mindennapjai során komoly megterhelést kellett elviselnie. Fontos leszögezni, 1979-re a biztonsági erők 70%-át már feketék adták, a tartalékosok azonban túlnyomórészt fehérekből álltak.

 

A portugál gyarmatok elvesztése után (1975), Rodézia harapófogóba került. Kezdetben titkosszolgálati akciókkal sikerült késleltetni a gerillák Mozambikban történő megerősödését, de a nemzetközi nyomás hatására kicsikart dél-afrikai távolságtartást hosszú távon nem lehetett kibírni. 1978-79-ben a költségvetés 47%-át költötték a hadseregre, érdemes ezt összevetni a 1971-72-es 8,5%-al.

Smith kompromisszumot kötött. A hatalommegosztás eredményeként a mérsékeltnek mondható metodista püspök Abel Muzorewa lett immár Zimbabwe-Rodézia első fekete elnöke.

Az 1979-es Lancester Agreement azonban már lehetővé tette, hogy a gerillavezérek is induljanak a választásokon
 

1980 óta a harcból győztesen kikerülő Robert Mugabe irányítja a végül Zimbabwera „keresztelt” országot. 1983 és 1987 között a rivális ndebele törzs 20.000 tagját mészárolták le Mugabe Észak-Koreában kiképzett emberei. 1987-ben a fehér képviselet megszűntették a parlamentben. 1990-re 60%-uk elhagyta szülőföldjét. 2000-re pedig farmjaik 90%-a állami redisztribúcióra került. Többek között így járt a Smith birtok is. A gazdaság hatalmas bajban, így történt, hogy Afrika korábbi éléskamrája ma rendszeres élelmiszeradományokra szorul.

    
Folytatjuk...