A szertelen szabadság,
úgy látszik, szertelen szolgaságba csap át, magán-, és állami életben
egyaránt. [...] Hihetőleg a türannisz nem más alkotmányból, de épp a
demokráciából
születik, a szertelen szabadságból támad a legvégső, legbőszebb
szolgaság. [...] Vajon a demokráciát is nem éppen annak túlhajszolása bomlasztja fel, amit épp a legfőbb jónak ítél?
Minthogy ez államban a vezetők nagy vagyonuk révén lesznek vezetőkké,
nem akarják törvénnyel tiltani, hogy a féktelenségre hajlamos ifjak
föléljék és elverjék vagyonukat, hiszen ha a vagyont fölvásárolhatják
vagy kölcsönökkel megterhelhetik, ők maguk lesznek még gazdagabbak és
tekintélyesebbek.
Ám a végső csúcsa a tömeg szabadosságának, amely az ilyen államban
támad, kedvesem, amikor a vásárolt rabszolgák és rabnők éppoly szabadok,
mint a gazdáik. Majd elfelejtettem szóba hozni, mekkora itt az
egyenlőség és a szabadság a két nem egymáshoz való viszonyában.
Ami a lényeg, vedd észbe mindezek summázott eredményét: mily érzékennyé
lesz a polgárok lelke; ha a legcsekélyebb alárendeltségre próbáljuk
szorítani őket, mindjárt dohognak és nem tűrik; végül már - hisz tudod -
sutba vágják az írott és íratlan törvényeket is, csak hogy senki soha
ne diktáljon nekik.
Ugyanaz a kór, amely befészkelődött az oligarchiába és elveszejtette
azt, a nagy szabadság révén még dúsabban és vadabbul megterem a
demokráciában is, és leigázza azt. És valóban, a szertelenség mindig
nagy, ellenkező végletű változást robbant ki az évszakokban,
növényekben, az élő testben és nem utolsósorban az alkotmányokban is.
Ajánlott olvasmány:
> Platón: Az állam <
Megjegyzések
Megjegyzés küldése