Lamballe hercegné meggyilkolása

A királyához hű udvarhölgy mielőtt visszatért Párizsba megírta végrendeletét és felkészült a kegyetlen halálra. Nem tévedett... Mivel nem gyűlölte a királyt és a királynét, a szabadság, egyenlőség és testvériség nevében bestiálisan meggyilkolták a nyílt utcán.

Savoyai Mária Lujza Terézia, közismert nevén Lamballe hercegné Louis Alexandre de Bourbonhoz ment feleségül. Magas származása és előnyös házassága révén hamar a Versailles-i királyi udvar egyik fontos tagja lett. Maga a királyné, Mária Antónia tüntette ki barátságával a hercegnét. Az pazar gazdagságban dúskáló udvar szokásait fölvéve páratlanul fényűző életet folytatott. Gondtalan éveiben még nem sejthette, hogy akár felséges barátnéje, ő is nyomorban fog meghalni a köztársaságiak gyilkos keze által. 

Idejekorán megözvegyült az ifjú hercegné, és ettől fogva kínosan ügyelt özvegyi jó hírének megőrzésére. Szemérmesen élt és az udvari viszonyokhoz képest feltűnően kezdett ügyelni a nemi erkölcsre. Ez éles kontrasztba állította környezetével. Az 1789-es forradalmat megelőzően mégis az alantas forradalmi propaganda és a politikai pornográfia célpontjává kezdett válni. A forradalmárok rágalmazással akarták lejáratni a királyi házat: Lamballe hercegnét a mélyen hívő Habsburg Mária Antónia királyné leszbikus szeretőjeként tüntették föl.

Kitört a forradalom, amely a válságban lévő monarchia helyére csupán még nagyobb válságot hozott a tömegek alantas ösztöneinek felszabadításával. 1789 októberében Lamballe hercegné a forradalmi őrizetben sínylődő királyi családhoz csatlakozott. Saját rezidenciáján próbált meg közvetíteni a királyné és a Forradalmi Tanács között, hogy radikalizálódó Nemzetgyűlésből lehetőleg minél több embert a király pártjára állítson.

Amíg párizsi szalonjában Marie Antoinette reménytelen tárgyalásokat folytatott a forradalmárokkal, ő saját szabadságát kihasználva 1791-ben Nagy-Britanniai Bathba utazott és házat bérelt. Az udvarhölgy ekkor már látta, hogy hazája a forradalmi vértengerben fog elmerülni de a királyi házhoz való hűség nem hagyta, hogy emigrációban tengesse napjait.

Tollat ragadott és megírta végrendeletét, majd útnak indult az uralkodópár szolgálatába visszaszegődni. Bár tudta, hogy ezzel a halálfagyos karjaiba veti magát, a hűsége legyőzte a félelmét.

A fogságba visszatérve folytatta a királyné szolgálatát, míg be nem következett amitől tartott: 1792. augusztus 10-én a forradalmi csőcselék megtámadta szálláshelyüket. A királyi családot a szigorúbban őrzött Temple-be zárta a Törvényhozási Tanács. Lamballe hercegnét aki szabad elhatározásából csatlakozott királyi Úrnőjéhez a La Force börtönbe hurcolták, ahonnan csakhamar bíróság elé állították. Az imposztor forradalmi „bírók” követelték: esküdjön meg „hogy szereti a szabadságot és az egyenlőséget, és esküdjön, hogy gyűlöli a királyt, a királynét és a monarchiát is!” A hercegné dacosan visszautasította az istentelenek követelését. Nem volt hajlandó becsmérelni az Istentől rendelt uralkodót. A bíró szólt: „Élargissez Madame!” (Vigyék a hölgyet!) Az őrök kivitték az utcára, ahol a tajtékzó csőcselék rávetette magát és bestiális kegyetlenséggel meggyilkolták.
    

Lamballe hercegné törékeny életét azért söpörte el a forradalom véres vihara, mert nem volt hajlandó megtagadni mindazt amit a legnemesebb francia tradíciók esküdt ellenségei gyűlöltek: a katolikus monarchiát, a hierarchiát, az arisztokráciát. A versailles-i fényűzés szertefoszlása után hihetetlen tartást tanúsítva nem maradt biztonságos külföldi menedékén:  Udvarhölgyként is egy katona bátorságával mindhalálig hű maradt Istenhez és királyhoz.