Scruton: A konzervativizmus jelentése

Sir Roger Scruton, a kortárs konzervativizmus nemzetközileg elismert alakja „The Meaning of Conservatism”-című könyvéből idézünk:



„A konzervativizmus és a liberalizmus közötti egyik fő különbség abban rejlik tehát, hogy a konzervatív számára az egyén szabadsága nem abszolút értékű, hanem más magasabb rendű értéknek, a törvényes kormányzat tekintélyének rendelődik alá. A történelem segítségével jó érzékeltethető, hogy nem a szabadság elégíti ki politikai téren az embereket - még ha első ösztönös vágyaikat olyan szavakkal is fogalmazzák meg, mint a »szabadság« - hanem a megfelelő kormányzat.”

„A konzervatív attitűd a tekintély idealizált képzetén keresztül szemléli a politikai életet. Liberális ellenfele, akinek álláspontja valószínűleg nem történeti, általában nem fogja megérteni e gondolatmenetet, és ezzel kifejezi, mennyire el van idegenedve attól a társadalomtól, amelyre rá akarja kényszeríteni gyökértelen előítéleteit.”

„Röviden, a konzervativizmus annak érzékeléséből fakad, hogy az egyén valamely állandó, már az ő egyéni létezése előtt is fennálló társadalmi rendbe tartozik, és ez cselekedeteinek fontos, meghatározó tényezője. A kérdéses »rend« lehet egy klub, egy társaság, egy osztály, egy közösség, az egyház, egy ezred vagy egy nemzet - mindezek esetében érezheti az ember, hogy egy intézményhez tartozik, és a könyvek feladata ennek az érzésnek a bemutatása és védelme.”

„Hatalom és tekintély kapcsolatát vizsgálva meg kell jegyezni, hogy a konzervatív hátrányos helyzetben van, és ez szükségessé teszi, hogy erősebb, ravaszabb és machiavellisztikusabb legyen szokásos ellenfeleinél.”

„Nos, a konzervatív valószínűleg értékeli a monarchia intézményét és az abból eredő patriotizmust. Hiszen a monarchikus irányítás legitimációja a családi élet kötelezettségeivel megegyező módon »transzcendentális«. Az uralkodót nem egyéni tulajdonságai miatt választják, neki pedig nincsenek olyan kötelezettségei és elvárásai, amik valamiféle »társadalmi szerződésből« származnának. Egyszerűen a szuverenitást testesíti meg, annak ünnepélyes megjelenítője.”

Hagyomány

„A modern liberálisok hajlamosak kigúnyolni a hagyomány gondolatát. Azt mondják, minden hagyományt »bevezettek«, és ezzel arra utalnak, hogy akkkor szét is lehet rombolni. Ez csak akkor tűnik hihetőnek, ha triviális példákat veszünk szemügyre - a skót néptáncot, a felföldi viseletet, a koronázási ünnepséget, a karácsonyi üdvözlőlapokat, és bármit, amit »örökségnek« lehet nevezni. De az igazi hagyományt nem vezették be [...]. 
 

A zenei hagyomány igen jó példa erre. Nem egy ember alkotása. Mindenki, aki csak hozzájárult, a korábbi eredményekre épített azzal, hogy a látott problémákat a közös szintaxis állandó kiterjesztése révén oldotta meg. A kottaírás együtt alakult a harmóniával és az ellenpontozással. Egy ember sem lett volna képes felfedezni az emberi fül és hallás azon tudását, amit e gyakorlatok tartalmaznak, miképpen egy ember sem képes egy nyelvet kitalálni. E példa mutatja, mi valójában a hagyomány: nem szokás vagy rítus, hanem a társadalmi tudás egy formája.”

Család

„A családi egység tekintetében szinte semmi sem szerződéses vagy önkéntes, a belőle eredő értékek egyike sem érthető meg másképp, csak a rá jellemző sajátos állandóság szempontjából. [...] A szülők játszanak a gyermekeikkel, így újra felelevenítik a gyermekkort. Nevelik őket, eközben gyermekeit jövőbeli jellemével és boldogságával törődnek. Ez a motiváció előremutat, még a halálon túlra is, ugyanakkor hátrafelé is: egy korábbi függés és emlékezés felé, amit azok a szülők éreztek, akikezt most továbbadják. Szülő és gyermek kapcsolatában múlt és jövő eggyé válik - ebben rejlik az őket egyesítő transzcendetális kötelék közvetlen valósága.”

Tulajdon

„A tulajdonlás elsődleges viszony, amely révén az ember és a természet összekapcsolódik. Ezért ez a tárgyak szocializációjának első állomása, és minden összetettebb intézmény feltétele.”

„A magántulajdon az egyén otthonában halmozódik fel, és így valami közös dologgá átalakulva meghaladja önmagát. Itt nincs tulajdont felosztó szerződés: a közös tulajdon egyszerűen a családi élet lényege. Itt minden lényeges dolog a »miénk«. A magántulajdon hozzáadódik ehhez az elsődleges társadalmi kötelékhez, és ezáltal erősíti.”