A francia forradalom igazi arca

Kevesen tudják az igazságot a francia forradalomról. Hova tűnt A nyugati Vendée tartomány lakossága? Milyen brutális halált kellett halnia azoknak akik nem akartak "fölszabadulni"? A "dicsőséges", "nagy" francia forradalom, ami a liberalizmust és az egész modern gondolkodásmódot megalapozta, vérben és gyalázatban fogant...

A szabadság nevében való szisztematikus népirtás atyjai a nem csak ellenségeseket, hanem a semlegeseket is kiirtani szándékozó Antoine Saint-Just, az orgiákat rendező Danton, súlyosan beteg fanatikus gyilkos Paul Marat, és a bálványimádó tömeggyilkos Maximilien de Robespierre. A forradalom szellemi atyjai nem elégedtek meg az ártatlan uralkodópár XVI. Lajos és Marie Antoinette megalázásával és kivégzésével, az egész arisztokráciát, a teljes klérust és a velük szemben álló parasztságot is ki akarták irtani a föld színéről.

Mivel a compiegne-i kármelita apácák nem vettek tudomást az új alkotmányról. Fanatikusoknak és provokátoroknak minősítették és halálra ítélték, majd még aznap lefejezték őket. Énekelve hajtották fejüket a guilottine alá.

A forradalmárok eltörölték a Krisztus születését alapul vevő időszámítást és a forradalom évét tették az új alapjává. Bevezették "Ész istennő" kultuszát Isten imádata helyett, sőt imádkoztak a guillotine-hez is, tehát egy kivégzőeszközhöz, hogy szabadítsa meg őket az arisztokráciától, a keresztényektől, és az egész ancien régimétől. Az ellenállás azonban szerveződni kezdett:

Vendée tartományában a parasztok felkeltek a forradalom ellen, és kérték a nemeseket, hogy álljanak az ellenforradalom élére. Henri Comte de la Rochejaquelein, Francois Anthanase Charette de la Contrie, Jacques Cathelineau, és Charles Merchoir-Arthus Bonchamps vállalták a feladatot, hogy a királyhű csapatok élére állnak és az ellenforradalom fehér zászlóját fölemelik. (Emiatt a zászló miatt hívják fehéreknek az ellenforradalmárokat világszerte.)

A „kék” forradalmárok és a „fehér” ellenforradalmárok harca kedvezőtlenül alakult. A köztársaságpártiak negyvenötlezres serege irtóhadjáratba fogott nem csak a felkelők, hanem az egész tartomány ellen. Sorra estek el a felkelés vezetői. A Katolikus Hadsereg lassan felmorzsolódott és már csak a huhogással jelt adó gerillaharcmodort alkalmazó felkelők (az úgynevezett „huhogók”) tartottak ki elszigetelten folytatva a küzdelmet.

1794-ben a köztársaságpárti Turreau tábornok hadoszlopai végigjárták a tartományt és öregeket, nőket, csecsemőket sem hagytak életben. Többszázezer embert gyilkoltak le tervszerűen a francia forradalom felvilágosult katonái. A vezetők megelégedéssel olvasták a hátborzongató jelentést: „Ma jelenthetjük, hogy La Vendée nem létezik többé.  Mély csend borul a lázadók földjére.  Az ember hosszan járhat ezeken a területeken anélkül, hogy bárkivel is találkozna, vagy egy házikót is látna, mert nem maradt utánunk semmi, csak hamu és porladó holttestek.”

Az ellenforradalmárokat szellemileg visszamaradott vadembereknek tartották. Az egyik királypárti vezetőt boncolásnak is vetették alá, hogy reakciós politikai nézeteire anatómiai okot találjanak, valami agybetegséget, szörnyű elváltozást, ami a „humanista” eszmékkel szembeni ellenállásra késztette.

A nantes-i gyermekeket mivel túl kicsik voltak nem fejezték le, hanem a csecsemőket is feldarabolták a guilottinnal. Egy alkalommal több száz életéért könyörgő gyermekeket vertek agyon a megtorlást végző forradalmárok.

Amikor a lefejezést nem győzték már, tömegesen fojtották vízbe az embereket [Ez a hírhedt noyades]. Jean Baptiste Carrier ezt fürdőmulatságnak nevezte. A kivégzésnek azt a módját, amikor egy férfit és egy nőt meztelenre vetkőztettek és őket páronként összekötözve a Loire folyó vizébe fojtották, "köztársasági esküvőnek" nevezték a tömeggyilkosok. 

Vandée-ban Bretane-ban és Franciaország számos más területén forradalmi rémuralom vette kezdetét, míg a köztársaságpárti terroristák egymás ellen nem fordultak, és a forradalom föl nem falta saját gyermekeit is. Látva a vértengert, amiből a demokratizmus, liberalizmus és a forradalmi egalitarianizmus réme fölemelkedett, egyet kell értenünk Nicólás Gómez Dávila szavaival: "A francia forradalom a legjobb érv az ancien régime mellett."

Bár a hősiesen harcoló papok, nemesek és parasztok, a három rend képviselői mindent megtettek a forradalmi terror megfékezéséért és a katolikus francia monarchia helyreállításáért, a vendée-i ellenforradalom elbukott. A mártírok és hősök áldozata azonban nem volt hiábavaló, mert jelt adtak az eljövendő korok ellenforradalmárai számára, hogy ne féljenek szembeszállni az európai keresztény kultúrközösség és civilizáció lerombolására törő forradalmakkal.