80 éve kezdődött a spanyol ellenforradalom

http://ellenforradalmar.blogspot.hu/2016/07/80-eve-kezdodott-spanyol-ellenforradalom.html

1936. július 17. A spanyol rádiókon egy hang így szól: "egész Spanyolország felett felhőtlen az égbolt". Erre a titkos jelszóra vártak a mieink: a spanyol tradicionalisták és nemzetiek fegyvert ragadtak Krisztus királyért és a hazájukét. A harcuk a miénk is.


A spanyol karlista mozgalom VII. Ferdinánd halála után kezdett kialakulni. A legitimista tradicionalisták Don Carlost tartották jogos trónörökösnek II. Izabellával szemben. Háborújukban, az első karlista háborúban előlegeződtek meg a jobb- és baloldali politikai oldalak. Az Észak-Spanyolországi vidék fordult a városias, déli országrész ellen, hogy a nőági örökösödés helyett Károly kerülhessen a trónra. Az ellenfeleik a Bourbonok másik, liberálisabb ágának trónra lépését szorgalmazták.

A karlista háborúk során a politikai oldalak igen markánsan elkülönültek és megszilárdultak. A történetírás három ilyen háborút tart számon (I. 1833–1839, II.: 1847–1849 és a III.: 1872–1876) de vannak, akik a spanyol polgárháborút negyedik karlista háborúként emlegetik. Az ultramontán, vidéki tradícionalisták és az urbánus egyházellenes republikánusok küzdelmében az ellenforradalmi tábort részben valóban a karlista mozgalom alkotta. 


Miguel Primo de Rivera tábornok lemondása után kikiáltották a második köztársaságot Spanyolországban. A szocialisták és republikánusok kerültek a hatalomba, akikkel szemben a jobboldali ellenzék formálódni kezdett a monarchista karlistákból, a  Renovación Españolából és katolikus szervezetekből. Az egyház és a hadsereg egyértelműen a jobboldali ellenzéket támogatta.

Azaña miniszterelnök deklarálta, hogy Spanyolország többé nem katolikus állam, illetve bezáratta a Francisco Franco által vezetett Zaragozai katonai iskolát, amelynek egykori etikai szabályzatának első pontja így szólt: "Szeresd a hazát és a királyt." Ezen felháborító lépések ellen kovácsolódott a jobboldali egységfront, amely a polgárháborúban a nemzetiek politikai hátországát jelentette. 

A helyzet egyre feszültebb lett és a hatalmat illegális eszközökkel is megtartani akaró szélsőbaloldali kormányzat nevében bestiális gaztettek végrehajtására került sor. Több száz templomot gyaláztak meg, papokat, katolikusokat és a konzervatív tábor tagjait gyilkolták. José Calvo Sotelót, a monarchisták és a Renovación Española vezetőjét is elhurcolta és agyonlőtte a rendőrség. 



José Sanjurjo, akinek ősei Don Carlos oldalán harcoltak, ő maga pedig az Abd el-Krimmel szemben folytatott Rif háborúban szerzett katonai érdemeket a köztársasággal kezdettől fogva hadilábon állt. Már 1932-ben puccsot kísérelt meg Sevillában a monarchia helyreállítása érdekében és '36-ban is az összeesküvés kulcsfigurája volt. Emilio Mola és Francisco Franco voltak a társai, az utóbbi feladata, a spanyol idegenlégió bekapcsolása volt a felkelésbe. Mindhárman a Rif háborúban edződtek. A "rif oroszlán" és egykori beosztottjai a legharcedzettebb spanyol katonai erőre az afrikai hadseregre építették a tervet. 

Kereken 80 éve 1936. július 17-én kezdetét vette a puccs. Spanyolország fölött a köztársasági kormány hamar visszanyerte az uralmat, ezért a marokkói csapatokkal Franco tábornok átkelt a tengeren és ezzel kirobbant a spanyol polgárháború.


A nemzeti hadsereget Salazar Portugáliája, az Olasz Királyság és a Német Birodalom támogatta. A vörösöket elsősorban a Szovjetunió, de a világ minden tájáról érkeztek kommunisták. Goma bíboros, Spanyolország prímása, így nyilatkozott a háború ideológiai jellegéről: 

„Ez a véres háború alapjában világnézetek harca. A keresztény spanyol szellem háborúja az ellen a másik szellem ellen, — ha ugyan azt szellemnek nevezhetjük — mely az egész emberi életet a marxista anyagelvűséggel akarja átitatni. A tapasztalat megmutatta, hogy a nemzeti harc a haza iránti mélységes szeretetből fakad.”

„A mi küzdelmünk szabadságharc, felmentő háború. Mi az Istenért harcolunk, a hazánkért, a halottainkért, asszonyainkért és gyermekeinkért, a keresztért és templomainkért. [...] Húsz évszázad keresztény kultúrájának alkotásaiért és értékeiért, amelyeket el akartak rabolni tőlünk és idegen hatalom gyarmatává akartak tenni minket.”

A hosszú és véres háború a katolikus, tradicionalista, nemzeti tábor győzelmével végződött 1939-ben. Óriási jelentőségű győzelem volt, a Nyugat-Európa szempontjából kulcsfontosságú ibériai félszigeten nem sikerült tartósan megvetnie a lábát a kommunizmusnak.

Az emigráns baloldal csak úgy ontotta a magából gyűlöletének termékeit. Az irodalom, a film, a festészet eszközeivel és a médiában is komoly propaganda hadjáratot folytattak a megszilárduló Franco-rezsim ellen. Helyes és kívánatos kritikával kezelni a történelmi személyiségeket és politikai képződményeket, de ezen a ponton nem kívánunk a fotelnapóleonok szintjére süllyedni, akik hol Franco stratégiáját, hol politikai opportunizmusát, hol a monarchiával kialakított visszás viszonyát kritizálják az utókor bölcsességével. Sokban igazuk van, de mi inkább egy ezeknél sokkal fontosabb problémára szeretnénk rávilágítani: 

A kommunista és köztársasági veszély katonai elhárítására tökéletesen alkalmas voltak azok az erők, amelyeket mozgásba hozott a polgárháború, ám aztán, a katonai diktatúrának jóformán csak a politikai hatalom megőrzésére futotta, a kulturális hegemónia tudatos birtokba vételére, az ehhez szükséges motiváció és fogékonyság kialakítására jellegénél fogva nem lehetett alkalmas. 

Franco halála után János Károly uralma alatt az emigrációba kényszerítettek visszatértek, azok, akik eddig lapítottak akcióba lendültek. Hátborzongató a sebesség, amellyel behozták lemaradásukat a tendenciák forradalma terén. Pár hete a madridi homoszexuális felvonuláson másfél millióan demonstrálták ezt az előretörést. 

Spanyolország és egész Európa előtt most újra nyitva áll a lehetőség, hogy a valódi jobboldaliak, az ellenforradalmárok megtegyék, amit a múltban elmulasztottak. A szellemi polgárháborút is meg kell nyerni a kulturális hegemóniáért.

Ellenfeleink hangosan kiáltják:  ¡No pasarán! (=Nem törnek át)
De a polgárháború mártírjai és hősei az égből bíztatnak minket:

¡Pasaremos! (=áttörünk)


Megjegyzések

  1. Lesz poszt 1956. Köztársaság tér címmel is?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az emlékév kapcsán lesz '56-os bejegyzésünk (több is), de valószínűleg más címmel.

      Törlés
  2. Lesz majd erre egy válaszcikkem a Boszorkányvadászon. :)

    VálaszTörlés
  3. Többször is belebotlottom Krasznai Zoltán fröcsögéseibe. Magát katolikus, konzervatív blogíróként jellemzi, valójában szélsőbaloldali pöffeszkedő.

    Nem ismert, hogy két éven át kísérletezett egy LMP-bázis létrehívásával Siófokon.
    https://web.archive.org/web/20141106193230/http://boszorkanyvadasz.blogspot.hu/2014/10/ideje-elpusztulnia.html

    Sohasincs egy épképzláb vagy értelmes gondolata: lényegében az általa olyannyira gyűlölt jobboldal dekonstrukcióját hajtja végre.
    Mióta konzervatív? 2015 óta? Érdekes módon jobboldali oldalakre jár trollkodni.

    Nem árt vigyázni a kis bomlasztóval. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése