Halálbüntetés és kereszténység

A keresztényeket, sőt még az általában világos és egységes álláspontú katolikusokat is megosztja a kérdés, hogy vajon elfogadható-e a halálbüntetés. Pedig ha kicsit többet olvasnánk a katekizmust kiderülne, hogy az egyháznak egyértelmű álláspontja van a halálbüntetéssel kapcsolatban, még ha sokan mellé is beszélnek ez ügyben. A válasz: a keresztények számára a halálbüntetés bizonyos esetekben elfogadható. Kifejtjük miért:



A halálbüntetés ellenzői azzal érvelnek, hogy Istenen kívül senkinek nincs joga elvenni más életét. Lehet így gondolni, csak nem ez a katolikus álláspont. Van, hogy a kisebbik rosszat választja a bíró a halálbüntetés kiszabásával.



A Katolikus Egyház Katekizmusa így tanít: „A társadalom közjavának megőrzése megkívánja, hogy ártalmatlanná tegyék a támadót. E téren az Egyház hagyományos tanítása elismeri a törvényes közhatalom jogának és kötelességének jogosságát, hogy szigorú büntetést szabjon ki az elkövetett bűntény súlyosságának arányában, nem zárva ki rendkívül súlyos esetben a halálbüntetést sem.” (KEK 2267)

A rendkívül súlyos esetben, vagyis tömeggyilkosság esetén, vagy ha joggal feltételezhető, hogy a bűnös újra fog gyilkolni a katolikus álláspont szerint a bűnös kivégzése megengedhető.Akik gyilkosságukkal egyértelművé teszik, hogy sem az emberi, sem az isteni törvényt nem tisztelik, azokkal szemben a társadalmat meg lehet védeni a kivégzés jogos eszközével.

Ha egy gyilkost pár évre vagy évtizedre "kivonnak a forgalomból" ki biztosítja, hogy nem fog újra gyilkolni? Nem lesz-e bűnrészes a bíró, a második gyilkosságában, ha elengedi?

Nem bosszúállás ez, hanem a társadalom jogos önvédelme. Ahogy Platón mondta: „Egyetlen okos ember sem büntet azért, mert valaki bűnt követett el, hanem azért, hogy még egyszer ne kövessen el.” Izajás próféta szerint: „Ha kegyelmet kap az istentelen, nem tanulja meg az igazságot. Az igazak földjén is gonoszságot művel, s nem törődik az Úr fölségével.” (Iz 26: 10).

Ha valaki azt mondja, ez csak egy ószövetségi elv, akkor olvassa Pálnak a rómaiakhoz írott levelét: „Ha gonoszat teszel, félj, mert a felsőbb hatalom nem hiába visel kardot. Isten eszköze ugyanis, hogy végrehajtsa az ítéletet a gonosztevőn.” (Róm 13: 4).

Megjegyzések

  1. Nos ezzel nem érthetek egyet. Halálbüntetésnek nincs helye a világban, mert akit halállal büntetnek annak esélye sincs a megbánásra. Nem azt mondom, hogy szabadon kell engedni a gyilkosokat, de szerintem a tényleges életfogytiglan elegendő. (esetleg csonkítás, pl. egy vak nehezen gyilkolhat, pláne kezek nélkül, de ezzel nem szeretnék középkorinak tűnni) A háborúval és gyilkossággal kapcsolatban Jézus egyértelműen fogalmaz: Kard által vész MIND ki kardot ragad. Tudtommal nem tette hozzá, hogy kivéve, ha... Sőt magának Péternek is megtiltotta a fegyveres ellenállást. Pedig mi lett volna igazságosabb harc (és gyilkosság), mint Krisztusért harcolni. Sőt Péter még aznap komoly leckét kapott alázatból, mert kard nélkül már háromszor megtagadta a megváltót. Tehát nem akkor kell bátornak lennünk, mikor ott a kard az oldalunkon. Mert ha azt elveszik tőlünk mi marad nekünk? Csak a belső erőnk amiben bízhatunk. A halálbüntetéshez visszatérve pedig Jézus többször is kifejtette véleményét az ítélkezésről, emberként nem ítélhetünk el más embereket. Legfeljebb a tetteket. Mert önmagunkat sem ismerjük eléggé, tehát hogy mondhatjuk el ezt másról?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jézus nem fegyver és harc ellenes volt, hanem az adott helyzetben tiltotta meg az ellenállást Péternek. Tudjuk, hogy az apostoloknál volt fegyver, hiszen akkoriban az állandó utazás komoly veszélyekkel járt(Lk 22.35-38).

      Az, hogy "kard által vész ki kardot ragad" egy csata végignézése alapján is belátható intelem volt Jézus részéről, aki máskor pedig saját küldetéséről így vallott: "Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot." (Mt 10.34)

      Egy biztos: Jézus nem pacifista volt, egyetlen békét ismert: Isten békéjét. A harc és a halál gondolatától csak a posztmodern ember kap gyomorgörcsöt, Jézus minden jel szerint nem így viszonyult ehhez.

      A halálbüntetéssel a halál ideje egyértelművé válik, így a bűnösnek van lehetősége a bűnbánatra. A börtön, amelynek légkörében ritkán fogannak nemes gondolatok, kevésbé érleli a lelkeket a mennyországnak.

      A katolikus katekizmusban foglalt tanítást a halálbüntetésről a fenti bejegyzésben kifejtettük. Ezt a cikket is ajánljuk a témában: http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20150323_szilvay_gergely_katolicizmus_es_halalbuntetes_ferenc_papa_teved

      A háború és a kereszténység viszonyáról egyébként Dag Tessore "A háború misztikája" című művét is ajánljuk!

      Törlés
    2. "Halálbüntetésnek nincs helye a világban, mert akit halállal büntetnek annak esélye sincs a megbánásra."

      Ez nem így van. Egyrészt a halál közelében kitisztul az agya az elítéltnek. Másrészt, mivel már nem számít, mit mond, mivel már nem kell a feltételes szabadlábra helyezésért meg perújrafelvételért harcolnia, ezért semmi sem gátolja meg, hogy őszinte legyen, a letartóztatása óta általában először.

      Legtöbbjük nagyon is megbánja és tisztességgel távozik.

      Törlés
    3. Ha valóban megbánja és a gyónásban feloldozást nyer milyen jogon ölik meg? Az ember szava mióta ér többet, mint az Istené? Ráadásul az életfogytig való büntetés rosszabb, mint a halál...

      Törlés
    4. Aki eljut oda, hogy szörnyü bünöket követ el, (pl. elõre megfontolt és anyagi javak megszerzésére elkövetett gylilkosság) annak a "megbánására" már nincs szükség. A viperák fejét le kell vágni, hogy többé ne legyen alkalmuk marni.

      Törlés
  2. Nos igen az apostolok többsége valószínűleg egy hadvezér megváltót várt, aki itt a földön egyesíti a zsidókat, fölszabadítja őket, ezt követően pedig uralmuk alá hajtják a földet. Ez mutatkozott meg Júdás árulásában. Az Iskarióti lehetett helynév is, de akkoriban létezett egy ilyen nevű irányzat is a zsidók közt. A szó tőrhordozót jelentett, tagjai tömegrendezvényeken politikai gyilkosságokat követtek el. Júdás az árulásával inkább kizökkenteni szerette volna Jézust, mint sem megöletni. Látva a Jeruzsálembe való bevonulást és az ottani fogadtatást, úgy gondolhatta itt az idő. Azonban amikor rájött mit tett öngyilkos lett, ahelyett, hogy Péterhez hasonlóan megbánta volna tettét. Péter esete is ezt mutatja, hiszen az elfogás pillanatában rögtön fegyveres ellenállásba kezdett volna, amit Jézus azonnal és egyértelműen leállított. Ez Péterből is csalódottságot váltott ki, aki még aznap este azt mondta: Nem ismerem azt az embert. Ez első ránézésre tagadásnak tűnhet, de akkor elég lett volna azt ismételgetni, hogy nem vagyok a tanítványa. A nem ismerem azt az embert sokkal mélyebb értelmű kijelentés, szerintem ő is ekkor döbbent rá arra, hogy itt nem lesz fegyveres harc és mindaddig félre ismerte Jézust. És valóban Jézusnak azon kijelentése, hogy kardot hozni jött erősen félreérthető, de úgy emlékszem azon a helyen a továbbiakban azt is kifejti, hogy ő miatta testvér a testvérre támad majd stb. Tehát itt inkább az egyház szenvedését és üldöztetését jelezte előre, mint sem fegyveres harcra buzdított volna. A pacifista nem szép szó inkább a békeszeretőt használnám. Szerintem pedig Jézus igen is békeszerető volt, Isten békéje a szeretetből fakad, Jézus pedig még az ellenség szeretetére is buzdít. Máshol pedig azt mondja, ha megütik jobbodat tartsd oda másik orcádat is, vagy megdobnak kővel dobd vissza kenyérrel. Ezek bizony a békére és a mások iránti türelemre szólítanak fel. A halál gondolatától semmiképpen nem kapok gyomorgörcsöt és igen harcolni is kell de azt nem úgy, hogy a rosszra rosszal felelek. Sokkal inkább akkor lesz enyém a győzelem, ha a testem össze is töri a gonoszság, de a lelkem erős marad, sőt megerősödik. Az egyház is számtalan példát állít elénk a vértanúk példája által. Visszatérve a halálbüntetéshez gonoszra nem válaszolhatunk gonoszsággal, mert azzal csak megerősítjük és igazoljuk az elkövető tettét, hiszen mi sem különböznénk tőle ő is gyilkolt és mi is. Igaz más logika mentén. A cél nem szentesítheti az eszközt, rossz eszközzel nem érhetünk el jó célt. Én így gondolom, véleményemmel tudom, hogy nem változtathatom meg az önét, de ebben engem sem ingathat meg más.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  3. A halálbüntetésben nem évi 10 gyilkos amúgy is értelmetlen, fölösleges élete a lényeges kérdés. Hanem a társadalom hozzáállása, látásmódja, önértékelése.

    A halálbüntetés betiltása nem más, mint farizeizmus. "Ó, hát mi olyan jók vagyunk, hogy még a gyilkosokat sem akasszuk fel", ez van benne. Ez nem fejlődés, ez egoista önámítás.

    A tényleges fejlődés az volna, ha a gyilkosságok nem lennének elkövetve. Még inkább pedig az, ha emberek életének tönkretétele - gyilkosság nélkül - sem történne meg. Ilyenből ugyanis milliószor több van, mint tényleges gyilkosságból, de alapesetben nem jár érte semmi.

    Pár napja a balástyai rém felakasztotta magát a börtönben a cellatársával. Ha ugyanezt megteszik neki korábban, államilag, jóval tisztább és rendezettebb helyzet lett volna.

    Az egyetlen baj a halálbüntetéssel az "az vesse rá az első követ" problémája. Jézus sohasem vonta kétségbe a társadalom jogát a halálbüntetés kiszabására.

    Pilátus jogát arra, hogy őt halálra ítélje, konkrétan Isten által adott jognak ismerte el.

    Ő a halálbüntetés végrehajthatóságát vonta kétségbe.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Senki élete nem értelmetlen és fölösleges. Én éppen azért nem ítélhetek halálra mást, mert tudom ugyan olyan rossz vagyok, mint ő és adott körülmények közt lehet, hogy ugyan azt teszem. Ahhoz, hogy bárkit elítélhessünk, nekünk valami erkölcsi felsőbbrendűség tudatában kell lennünk. Az ilyen alapon történt ítéletekre a történelemben számos példát találhatunk. (nem is kell messzire nézni) A balástyai rém öngyilkossága éppen engem igazol. Ha kivégzik önelégülten távozik. Az ilyennek az a tettei megkoronázása lenne a kivégzés. Nem bánt volna semmit, mert nem lett volna rá ideje, de így lassan emésztette fel saját magát. Az ilyennek a halál jutalom. Ezért nem értem miért lett volna tisztább a helyzet, ha kivégzik? Az vesse rá az első követ aki bűntelen közületek. Ezt fentebb kifejtettem, miért van ez így rendben. Jézus bűntelen volt, így senkinek sem volt joga halálra ítélni. Jézus arra válaszolt, hogy Pilátus azt mondta hatalmam van feletted. Jézus válasza a hatalomra vonatkozott, nem pedig az ítélkezésre.

      Törlés

Megjegyzés küldése