A ruha (is) teszi az ellenforradalmárt?

A címbe foglalt kérdésre a rövid válasz, az igen, bár ez aligha lepi meg a kedves olvasót. Ebben a posztban nem akarok senkit kioktatni arról, hogy hogyan kellene öltözködnie, csak fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy az öltözködésnek milyen hatalmas jelentősége van a személyes életünk és a társadalom alakulásában.

Ha tudatosak akarunk lenni az élet minden területén, ez alól nem vonhatjuk ki az öltözködést sem. Úgy kell élnünk, ahogyan gondolkodunk, mert előbb utóbb úgy fogunk gondolkodni, ahogyan élünk. Ez igaz az öltözködésre is. A habitus szó ruhát és viselkedést is jelent. A viselet és a viselkedés szavaink közötti etimológiai rokonság arról árulkodik, hogy őseink tudták, a külső és a belső tartásunk összefügg. Éppen ezért kedves olvasó:

Óvakodj az egyenruha nélküli katonáktól, a reverenda nélküli papoktól 
és az erkölcseikből kivetkezett nőktől.

...jut eszembe:

Egyenlőség? Még mit nem?

Az egalitarizmus épeszű emberekhez méltatlan ostobasága, amely az embereket egyenlőnek szeretné látni az öltözködés területén is pusztító munkát végez. Nem nehéz belátni, hogy a különbségek kiegyenlítésével, elmosásával csak szegényebbé és szürkébbé válik  társadalom. Az uniszex divat a nemek összemosását szorgalmazza, az öltözködés terén dívó infantilis fiataloskodás a korosztályok közötti különbségeket iktatja ki. A bármikor bevethető "sportos lazaság" a hétköznap és az ünnepnap különbségét is semmivé teszi. Minden nap ünnep és egyik sem az. 

A forradalmi lelkület számára elviselhetetlen a választékosság és a különbségtétel. Mindent mindennel egyenlővé akar tenni, hogy a lélek sötét mélységeinek legalantasabb rejtett sóvárgásai büntetlenül tombolva törhessenek a felszínre. 

Ha az öltözködés révén kifejezésre jut a származás, státusz, a nem, a kor, a családi állapot, a személyiség, a hivatás és sok más dolog, akkor az emberek közötti viszonyok megszilárdulnak és hierarchikussá válnak. Az öltözködés terén tehát minden rendezettség és választékosság a forradalom ellen hat. A forradalmárok romantikus csapzottsága, üres érzékisége és elviselhetetlen, alpári igénytelensége mindenhol bomlaszt, amerre csak megfordulnak. 

Mielőtt bármit mondanánk ennek az elbizakodott hippi söpredéknek, a megjelenésünkkel kell egyértelművé tennünk, hogy mi más szabályok szerint játsszuk az élet nevű játékot, mint ők. Kihangsúlyozzuk a szép és a csúnya, a jó és rossz, az igaz és a hamis közötti különbséget. Nagyon jól tudjuk, hogy a szépség nem relatív. Az szép, ami szabályos. Az esztétikai ellenforradalom szükségességéről szóló bejegyzésünkben (ami ITT olvasható) már idéztük, de álljon itt újra Szókratész felfogása a szépségről: "minden ott jó és szép, ahol helyénvaló". Ez az elv ellenáll a divatoknak és a forradalmárok mindenek viszonylagosságáról szóló üres locsogásának.

Rend és harmónia

Az öltözködésünk meghatározza a viselkedésünket, ahogy az aktuális tevékenységünk is befolyásolja, hogy mit veszünk fel. Ha a házunkat építjük, munkáskesztyűt húzunk, a strapabíró, nem kényes anyagokat részesítjük előnyben. Ha festünk, köpenyben tesszük. Ha bevonulunk a hadseregben, egyenruhát viselünk. A menyasszony fehérben van, a gyászoló özvegy feketében. A bálba nem farmerben megyünk, a templomba pedig sosem lépünk be rövidnadrágban, ugyanígy nem zakóban látunk neki a testedzésnek sem. Mindennek megvan a maga helye. 

Nem az a cél, hogy mindenhol előadhassuk a nagy dendit és sznob ficsúrokként parádézzuk körbe a világot. A cél, hogy mindig alkalomhoz és saját magunkhoz is illően öltözzünk. Az utóbbi nem azt jelenti, hogy ki kell fejeznünk sziporkázóan egyedi személyiségünk minden szánalmas sajátosságát, hanem azt, hogy felismerjük azt a stílust, ami valóban illik az adottságainkhoz, a rendeltetésünkhöz és azt úgy kezdjük el kimunkálni, hogy mindenkor alárendeljük az alkalom szabta követelményeknek.

Hiába festünk sportosan egy pólóban, és hiába emeli ki a szemünk színét a kék (mily' feminin megfontolások!), nagyapánk temetésére nem kék pólóban, hanem fekete öltönyben megyünk. Rendet és harmóniát jelent, ha mindig alkalomhoz illően öltözünk. A forradalmár szerint bármit lehet bármikor. Nincsenek kitüntetett pillanatai az életnek, amelyek megkövetelhetnék a megkülönböztetést. Minden hétköznapi és egyenlő. A modern divatok tarkabarkasága egybeolvad és szürkeséggé válik. 

Az ellenforradalmár felismeri, hogy vannak kitüntetett pillanatok, helyek és alkalmak. Jelek, amelyek révén felismerhetjük egymás gondolkodásmódját és jellemét. Pontosan tudjuk, mi a különbség a feltűrt ingujj és a rövid ujjú ing között. Pontosan az, ami Kolcsak és Lenin között! Persze sarkítok, de nem ok nélkül teszem. Fel kell ismernünk, hogy egyáltalán nem mindegy, hogyan öltözünk, és miképpen viseljük a ruháinkat. Az elzüllés vagy a kifinomulttá válás egyik döntő jelentőségű területe ez. A jó ízlést csak évek kitartó gyakorlásával lehet kialakítani. Ne gondoljuk, hogy már túl vagyunk ezen.

Az ellenforradalmárok mindig elegánsan öltöznek?

Az elegáns szó köznapi értelmében nem, vagyis nem járunk "ünneplős ruhában" mindenhova. A szó eredeti értelmében viszont igen, ugyanis az elegáns választékosat jelent. Tehát alkalomhoz illően és bizonyos értékeket kifejező módon öltözünk. Ez hasonló viseletre/viselkedésre ösztönzi társaságunk más tagjait is. Tapasztaljuk, hogy hat.

A minőség hat.

Colonel