A vadászat ősi szenvedélye




Nem véletlen, hogy a progresszív gondolkodók általában gyűlölik a vadászatot: szerintük brutális, kegyetlen és érzelemmentes gyilkolás. Természetesen nincsenek tisztában azzal, hogy a vadászat ősi tradíciói milyen szigorú szabályok betartására köteleznek és mennyire megkövetelik a természet tiszteletét. 

A vadászat adrenalin és rituálé. Néhol kontemplatív magány a végtelen csendben, néhol csaholástól hangos közösségi esemény. Tökéletes apa-fiú program. Megtömött pipa 10 óra eredménytelen cserkelés után egy retyezáti kaliba mélyén. Egy lelkiismeretet marcangoló hibázás. Egy akácvirágos májusi hajnal. Nagyapád ütött-kopott gavallérpuskája. 

Egy tisztességes vadászembernél ez olyan tapasztalat, amely próbára teszi képességeit és folyamatos erőfeszítést jelent. Ha jól csinálják, alázatra tanít. Nem lőhetek mindig és bármire. Harmóniában kell lennem a természettel. Az orvvadászoknál hiányzik ez a harmónia, hiszen náluk illegális üzletté silányul és tényleg elvtelen gyilkolássá válik a "vadászat". A maga szabályozott formájában avadászat a közhiedelemmel ellentétben a természet gazdagságát, a biodiverzitást védi, amikor nem hagyja, hogy egyes fajok (pl. ma az aranysakálok) elhódítsák más fajok életterét. Tévhit, hogy a természetnek semmi szüksége az ember beavatkozására. Fontos azonban, hogy ne csak a természet kárára, hanem egyre inkább a javára tegye ezt meg. Szerintünk a vadállomány megőrzésének leghatékonyabb eszköze a vadászat, mert azokat a személyeket vonja be a védelembe, akik ténylegesen érdekeltek abban, hogy a gyerekeik is szép környezetben etikusan űzhessék a vadat. 



A baloldali demagógia gyakran talál célpontra a hagyományokban és ez a vadászat esetében sincs másképp. A témában teljesen fogalmatlan brit munkáspárti kormány be is tiltotta a tradicionális angol életformához szorosan kapcsolódó rókavadászatot. A világhírű angol konzervatív filozófus és esztéta, Roger Scruton szembe is szegült az átgondolatlan (és kikényszeríthetetlen) törvénnyel. (Scrutonról bővebben ITT)

A vörösök, a sötétzöldek és a liberálisok nem csak azért fordulnak a vadászat ellen, mert egy régi hagyományról van szó, hanem szociális demagógiára való beteges hajlamaik is felszínre törnek a kikapcsolódás (és a kapcsolattartás!) ezen arisztokratikus formájával szemben. A természetvédők gyakran nincsenek tisztában a vadászat ökológiai jelentőségével és puszta tájékozatlanságból ellenzik. A különböző balliberális irányzatok esetében szerepet játszhat az is, hogy a premodern férfieszmény kísérti őket a vadászok képében, miközben zavartalanul szeretnének dolgozni a férfiak elnőiesítésén és a nők elférfiasításán. Gondolatviláguk csak egy természettől elidegenedett, renyhe és impotens tömeg fölött teljesedhet ki, az erdőjárókkal szemben, akik ismerik és tisztelik a természet törvényeit már nehezebb a dolguk. Ahol élnek a tradíciók és a kultúra, ott ők csak bakot lőhetnek. 

Márpedig az etikus vadászat kultúra. 

Az legyen a vadász nemes törekvése,
Hogy a vadat óvja, kímélje és védje.
Vadásszék, mint törvény és szokás kívánja,
S teremtményeiben a teremtőt áldja..."

(Riesenthal)


Írta: Renaud és Colonel

Megjegyzések

  1. "A Vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez. Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel. Elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez. A Vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását.
    Olyan etikai értéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna."

    (Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács etikai kódexe)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése