Ha tettekkel prédikálnánk...

http://ellenforradalmar.blogspot.hu/2017/03/ha-tettekkel-predikalnank.html#more


Keresztényként nem lehetünk passzívak közéleti kérdésekben, meggyőződésünk nem csak a templom falai között érvényes.

Tudjuk jól: a hit nem magánügy. Csak azok hirdetik ezt, akik még mindig kitartanak az erőltetett szekularizmus mellett, nem véve észre, hogy az embereknek nem csak egyéni, hanem közösségi szinten is rendelkeznek spirituális igényekkel. Amikor Krisztus meghirdette Isten országát, nem arra szólította fel tanítványait, hogy rejtsék véka alá a hegyre épült várost, hanem az ellenkezőjére.


Egyik példabeszédében a keresztények társadalomban betöltött szerepét így jellemezte: "A mennyek országa hasonlít a kovászhoz, amelyet fogott az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, s az egész megkelt tőle." (Mt 13.33)
  
Aranyszájú Szent János is így ír erről: "Krisztus ezen a földön arra rendelt, hogy csillagok legyünk; hogy mások tanítóivá váljunk; hogy kovászfélék legyünk; úgy éljünk mint az angyalok az emberek között, mint fölnőtt férfiak a kisgyermekek között, mint lélekkel bíró teremtmények a csupán érzékelni tudók között, azért hogy nyereségük legyen belőle; hogy magok legyünk, és bőségesen termést hozzunk.

Nem volna szükség szavakra, ha olyan fényt árasztana életünk. Nem kellenének tanítók, ha tettekkel prédikálnánk; nem lenne egyetlen pogány sem, ha mind igazi keresztények lennénk."

Nem vitás, hogy az egyházatya magasra teszi a lécet, de ne feledjük, hogy Isten kegyelme képessé tesz olyan dolgokra is, amik elsőre lehetetlennek tűnnek. Nem kér soha olyant, amihez ne adna elegendő kegyelmet, de a keresztényektől elvárja, hogy a világban apostolokként legyenek jelen. Kovászként, amitől az egész megkel.

Éppenezért Krisztus katonái nem mehetnek soha eltávra a spirituális háborúban (amelynek az ellenforradalom csak egy politikai és kulturális kivetülése). Ha jó a kedvünk, ha rossz, ha süt a nap, ha esik az eső ugyanarra kell törekednünk. 

Amikor a leghétköznapibb munkánkat végezzük, akkor is kereszténynek kell lennünk. Amikor társaságban vagyunk, úgy viselkedjünk, hogy barátainknak jusson eszébe Isten. Ha szórakozunk, akkor se tagadjuk meg a Mesterünket. Kezdjük el lépésről lépésre átitatni a hétköznapjainkat minőséggel, tartással, értelemmel és keresztény lelkülettel.

 Emlékezzünk Aranyszájú Szent János szavaira:

Nem kellenének tanítók, ha tettekkel prédikálnánk; nem lenne egyetlen pogány sem, ha mind igazi keresztények lennénk.

Megjegyzések