A jogfilozófia nem értékmentes




Frivaldszky János "A jogfilozófia alapvető kérdései és elemei" című nagy szakmai igényességgel megírt tankönyve kiverte a biztosítékot a kultúrmarxista körökben.


Az Átlátszó Oktatás-oldal a könyv megjelenése után idézeteket emelt ki belőle, amelyek miatt szerintük sérül az értékmentesség kritériuma. Mi ellenforradalmárok nagyon szeretnénk, hogy a jogfilozófia sose szakadjon el a természetjog felsőségének gondolatától, és őrizze meg évezredes értékeit, ne legyen mentes ezektől. 

Azt kell megőriznünk, amire építeni lehet. Ez a mi konzervativizmusunk, vagyis az értékmentesség szöges ellentéte. Lássuk hát, mik voltak azok az "ominózus" idézetek, amiket nem tolerálnak a tolerancia hívei:

„a család az emberi önazonosság kialakulásának elsődleges intézményi kerete.” (53. oldal) 

A kultúrmarxizmus veszélye

„A nyugati marxista gondolkodók éppen a családot látják a legveszedelmesebb intézménynek.” (52. oldal)

„A marxista-engelsiánus eszmék visszaköszönnek a kortárs genderfeminista törekvésekben, amelyek nem a normális működés mellett előforduló konfliktusokat kívánják feltárni, hanem a házasság és a család intézményét akarják problematizálni, és kritikailag dekonstruálni azáltal, hogy az azok alapját jelentő nemek között különbségeket, s az azokra épült szerepeket kívánják delegitimálni. A genderfeminizmus így hadat üzen az elnyomás legfőbb forrása ellen, a heteroszexuális kapcsolaton nyugvó házasság, és család ellen.” (52. oldal)

„A házasság és a család a posztmodern korban általánosan érezhető intézményelleneségnek esik áldozatul, amely beállítottságának jobbára baloldali ideológiai gyökerei vannak.” (53. oldal)

„a már nem vadházasságnak, hanem bizonyos eufemizmussal „együttélésnek” nevezett kapcsolatban a partnerek nem akarják kinyilvánítani kötelékük tartósságának szándékát a nyilvános elköteleződő igennel, mivel nem akarják a házasságot.” (56. oldal)

„…mégis a házasságon alapuló család státuszát utánzó jogi jelleget akarnak…” (56. oldal) 


A homoszexuálisok esete a házassággal

„Manapság politikailag nem minősül „korrektnek” természetellenesnek tartani a homoszexuális párok együttélését, sőt, ez az emancipáció oda vezetett, hogy paradox módon magát a homoszexuális jellegét jelentéktelenítik el.” (59. oldal)

„A házasságszerű kapcsolatban élni kívánó homoszexuális személyek kapcsolatai a heteroszexuális személyek együttélésével szemben strukturálisan nem képesek a házasság utánzásárára” (59. oldal)

„A heteroszexuális és a homoszexuálisok között az érzelmi szférán túl nincsen semmiféle azonosság elem, olyan egyenlőség, amit a jog intézményesíteni tudna.” (59. oldal)

„Ha viszont a jogalkotó egyenlő védelemben részesít természetük szerint nem egyenlő relációkat, akkor ezzel a természete szerint kiemelkedő védelmet érdemlő intézményt, azaz a házasságot veszélyezteti.” (59. oldal)

„A házasságszerű kapcsolatok megkreálása a homoszexuálisok számára csak azt jelentené, hogy a jogot azon szerepekre való eljutás elősegítésére próbálják meg felhasználni, amivé válni szeretnének, de nem tudnak.” (59. oldal)

„Miért kellene a szexuális jellegű magánkapcsolatoknak, mikor a szexualitás magánjellegét manapság szigorúan védi mindenki, közüggyé válni, s jogi elismerést is kapnia (…), a barátság sem jogiasítható el magánjellegében, minthogy a jog számára nincs relevanciája.” (59. oldal)

„A baj nem abban van, hogy a homoszexuális párok házassága strukturálisan utánozza a házasságot, mint példáual a heteroszexuálisok élettársi együttélése, hanem, hogy misztifikálva teszi ezt, erős ideológiai támogatottsággal. Ezen utánzásnak azonban semmilyen valós alapja nincs a homoszexuális pároknál a különböző nemi jelleg hiánya miatt, így nem válik kapcsolatok kvázi-házasság szerűvé a mímelés révén. Márpedig a pozitív jog a dolgok valós természetét kell, hogy érvényre jutassa.” (60. oldal)

„A genderfeminizmus család-dekonstrukciós programja” címmela jogelmélet szempontjából egyébként kevéssé releváns mozgalomnak négy oldalt is szám a szerző. Még egyszer felhívom a figyelmet, hogy egy tankönyvről van szó! Megállapítja, hogy, mivel a genderfeminista mozgalom a család ellen küzd,

„…így tulajdonképpen az emberi természet ellen folytatja küzdelmét” (60. oldal)

„az emberiség (…) majd végre visszatérhet a természetesen perverz polimorf szexualitás állapotához, ami az ő szemükben meg fogja valósítani az igazi egyenlőséget” (60. oldal)

„az emberi természettel –meggyőződésünk szerint– teljesen ellentétes nézeteket valló radikális poszt-marxista ideológia szerint a nemi különbségeket, és ezzel együtt a jelenlegi nemeket is fel kell tehát számolni, hogy mindenki a maga kedve és választása szerint alakíthassa ki saját nemi identitását és társadalmi szerepét.” (60. oldal)

„…a genderfeministák szerint a marxizmus azzal, hogy a gazdasági tényezőkre és megoldásokra helyezte a hangsúlyt, igen helytelenül nem intézett közvetlen támadást a család ellen, márpedig ez az intézmény az osztályok létezésének igazi oka…” (62. oldal)


„A másik iránti szükség/vágyakozás, amelyet én férfiként vagy nőként megtapasztalok, nem hendikep, hiányosság jele, hanem inkább a háromszemélyű egy Istenben élő teljesség nagy kalandjának a visszhangja, hiszen az Ő hasonlatosságára vagyunk teremtve.” (63. oldal)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése