A borotvakés dicsérete

Mi lehet férfiasabb, mint egy halálosan veszélyes mozdulatsor magabiztos véghezvitele? 

  

Bikaviadalon matador lenni, ejtőernyőzni, cápákkal úszni, partra szállni, vagy borotvakéssel borotválkozni. Az ilyen jellegű borotválkozás sok maszkulin jellemzőt összesít: megfontoltság, mértékletesség, öntudatosság, halállal való dacolás. Használj borotvakést, mert jó! (Nagyon remélem, hogy itt mindenki számára egyértelmű, hogy az férfi arcról beszélünk és nem más testrészről.)

Férfi borbély reneszánsz zajlik most Budapesten és talán vannak a kedves olvasók közt, akik már a borbély kése alá feküdtek és tapasztalták annak gyönyörét, ahogy tehetséges kezek pamaccsal és késsel megszépítették orcájukat. Ez az élményt kellene visszahozni otthonunkba, életünkbe és lelkünkbe.

Hacsak nem teljesen vademberes szakállal rontunk a társadalomra, legtöbb férfi többé-kevésbé rendszeresen borotválkozik. Azokban a csendes percekben rejlik egy lehetőség szellemi növekedésre, ki gondolta volna? A borotvakéses borotválkozás szükségszerűen kényszerít lassítást, nyugodtságot és szerető odafigyelést önmagunkra, vagy horror film áldozatként töltöd a napod hátra lévő részét, és talán a hetet, hónapot, életed stb. Muszáj betervezni kb. 20 percet ezért a mozdulatsorért. (Itt most sokan hagyják abba az olvasást…)

  

Miért is akarna több időt erre szánni? Egyszerűen azért mert a kapkodás nem férfias, a jó megjelenés lételem, a szertartás jó. Saját szétesettségünknek, illetve az “élet” vélt, és hamis sürgetéseinek megálljt parancsolni ellenforradalmi aktus. Az úriember, az ifjú, vagy agg ellenforradalmár, eleve időt szán arra, hogy tisztálkodjon, öltözködjön, készülődjön. A borotválkozás csak gazdagítja ezt a (érett férfi esetében) reggeli rítust. A borotválkozás, mint a világnak mutatott őszinte arcunk előkészítő rítusa felmagasztalódik, olyan más reggeli cselekedek közül, mint a dupla presszókávé által beindított bélmozgás (ami persze szintén nélkülözhetetlen).

A késsel való borotválkozás jó, mert hagyományos, így borotválkoztak nagyapáink és dédapáink.

 A szép, nemes és maradandó tárgyak, melyekkel dolgozunk, az eldobhatóság “kultúrájának” ellentmond és akár több életen át tartó eszközökkel dogozzunk. Az anyagai acél, csont, borzszőr, marhabőr, illatos szesz. A késsek, pamacsok, edények mind-mind művészi alkotások lehetnek. 

Tapintásuk, használatuk, illatuk érzékeinket megragadják. Ordít a különbség egy tucatszor használatos eldobható műanyagborotva és egy edzett acél és csont borotvakés között. Arról nem is beszélve, hogy ha vannak hölgyek a családban, soha nem fogják használni, majd a fiaink veszekedhetnek rajta a ravatal fölött.

Mi is történik? Nézzük végig a mozdulatsort!

Előttünk készen és tisztán a fegyverkészletünk, borotvakés, pamacs, borotvaszappan, krémek, minden egyes darab általunk gondosan kiválasztva. Az arcunkat, illetve az azon lévő borotválkozásra váró részt meleg, vagy forró vízzel megnedvesítésük, legjobb, ha a reggeli zuhanyzás után látunk neki a műveletnek. A forróság és a gőz az első eleme az ismétlődő beavatási szertartásnak. Ekkor akár borotválkozás előtti krémet is lehet használni, amely tovább puhítja a szőrzetet. A nedvesített pamaccsal elkezdünk habot képezni, akár edényben akár arcon, és a hab kellemes tiszta illata és a kezünk körkörös mozdulatai olyanok, mint az utolsó tánc vagy lakoma a közelgő harc előtt. A frissen fent kést felvesszük, gondolataink letisztulnak, és a feladatra összpontosulnak. Higgadt és határozott mozdulatokkal elkezdjük a borotválkozást.

És íme, a férfivá válás. Tudni kell, mit akarunk csinálni, hogyan, és miért úgy ahogy. A férfi ember érti az eszköz helyes használatát, a benne lévő erő és veszélyt és tiszteleti azt. Egyszer, kétszer, talán egy intim találkozás előtt, háromszor is végig haladunk. Sem túl erősen, sem túl gyengén, tökéletes egyensúlyban. A végén az ember végig húzza kezét az arcán és megállapítja a munkájának sikereit és kudarcait (ha vannak). A hideg vízzel való lemosás magunkhoz is térít a győztes csata utáni elmélyültségünkből. Az arcszesz a győzelemi áldomás, csípése fokozza az éberséget, és illata végig kíséri a napot. A balzsam ápolja a most már tisztán látszó bőrt, hogy az ragyogjon. Ahogy most a tükörbe nézünk, az az arc, amely még 20 perce álmos, félénk és bizonytalan, most éber, bátor, magabiztos, és tudatos.

Ez drága lesz, gondolják most sokan, de nem igazán, hosszútávon gazdaságosabb. Egy jó minőségű borotvakés nagyon drága lehet, de majd az azt kiásó régész is használhatja. A jó pamacs se olcsó, de nem kell majd több, mint 2-3 egy életen át és a jó borotvaszappan is hosszan eltart.

Gondolják végig a kedves olvasók, hogyan indulnak napjai, nemde gazdagító eleme lenne, hogy a borotválkozása egy szükséges, rossz, tocsogó-locsogó arckaparásból egy finom férfias méltóságos napindító szertartássá válna? Olyan percek ezek, amelyek megszilárdítanak férfi létünkben és nyerő tiszta megjelenéssel felvérteztek.

Ha kedvet kapott a kedves olvasó, akkor előbb még olvasson, nézzen oktató klipeket, tájékozódjon, és mérsékelt árú eszközöket szerezzen be, hiszen több hónapos elkötelezettség megtanulni szépen borotválkozni így, és ha még nem érett rá akkor kár, ha sok pénzt adott ki érte.

Talán ha igény támad, majd ezt a cikket is folytatjuk.
 

Írta: “prométheuszi pusztán
önmagára irányuló újpelagiánus”