Fetrengés a szentimentalizmus mocsarában

Nehezen álltam meg, hogy fel ne kacagjak, amikor Nietzschénél ezt a sort olvastam: "mocsarukban ülnek és im-ígyen szólnak ki a nádasból: Erény - ez: csöndesen csücsülni a mocsárban." Azok a katolikusok jutottak eszembe, akik a szentimentalizmus mocsarában fetrengenek.

   

A második vatikáni zsinat után elterjedt légkörben az érzelmek szerepe elhatalmasodott a Katolikus Egyház berkeiben. A népi vallásosság rózsafüzéres, csodásérmés, népénekes közege is tartalmazott érzelmeket, de abban nem az volt a fő. A népi giccs átcsapott posztmodern giccsbe. Az emocionalitás láncait letépve esett neki az egyház épületének.

- Szeress és tégy, amit akarsz.  

- Mondta Szent Ágoston, és igaza volt. Csakhogy ezt gyökeresen kiforgatták mára: Szeretnek azt tenni, amit akarnak...

Az individualizmus reneszánszában tömegek számára vált érdektelenné, hogy mit tanít az egyház, hogy mi áll a Bibliában és a Katekizmusban. A "maguk módján" hisznek. Ha meghallják azt, hogy "Seregek Ura" összerezzennek ijedtükben. "Reszket akkor holt meg élő, ha megjön a nagy Itélő, mindeneket lattal mérő." Erre már heves sírógörcsben rángatózik mindenki. Ítélet?! Ez nem illik bele az istenképükbe. Az ő istenük nem ítél el senkit, csak szeret, lágyan cirógatja az arcukat a hajnali szellőben és kellemes(!) dolgokat susog a fülükbe. A gitárok húrjai közt zsong és minden boldog ölelésben jelen van.

Hányingerlően undorító! Ez a szellemi eunuchok dilettáns hangulat-vallása, ami rég elfelejtette, hogy ki is Jézus Krisztus. Háziasították a maguk istenét, a saját képükre és hasonlatosságukra formálták, ártalmatlanították, felhasználóbaráttá tették. De nem ennek az istennek az ítélőszéke elé állítja majd őket a halál... Nem lesz ott lufi eregetés és gitározgatás, csak sírás és fogcsikorgatás. 

"(...) A nagy latin hagyomány egyszerűen kizárja a zajjal teli naturalista muzsikát, mely a test zenéje. Micsoda felelőtlenség a diszkók világát felidéző parázna hangzatokat és ösztönösen rángó ritmusokat bevinni Isten templomába! Árulás, még akkor is, ha kegyes szöveggel történik (...). A gregorián örök eszmény marad. Mindennapi kenyér, soha meg nem unható táplálék. Szentírási szövegeivel, az idegeket soha fel nem korbácsoló hangeszközeivel és végtelenül szabad és tiszta dallamaival." (Barsi Balázs)

A hitünk nem hangulatokra épül, hanem a megváltás művére és minket ez tudatos törekvésekre kell, hogy sarkalljon. A rock-misék, és a többi blaszfémikus bohóckodás nem egyszerűen botrány, hanem az infantilis hangulat-vallásosság tünete. Az emberek jól akarják magukat érezni, az egyház pedig végtére is az ő javukat szolgálja...

“Miután nem sikerült elérnie, hogy az emberek tanítása szerint éljenek, a jelenlegi egyház elhatározta, hogy aszerint tanít, ahogyan az emberek élnek.”

(Nicólás Gómez Dávila)

Amikor Ferenc pápa a politikai realitásokat tökéletesen figyelmen kívül hagyva, Európa iránt érzett közismert ellenszenvétől vezéreltetve a migránsok befogadásáról beszélt, csak úgy ujjongott a liberálisok ötödik hadoszlopa az egyházban. 

Ők eddig is az emberkultuszt követték, aminek a felebaráti szeretethez semmi köze. (Az utóbbi ugyanis preferenciálisan érvényesül, a közvetlen környezetünk iránti felelősségünk az elsődleges. A saját gyermekeink jövője fontosabb nekünk, mint a bevándorlók gyerekeinek jövője. Ez teljesen biblikus, etikai és teológiai szempontból kifogásolhatatlan álláspont.)

A hangulatok és érzelmek hajszolása vezetett ide. Ők, akik humánus vallásról beszélnek, elfelejtik, hogy minket nem az emberisten, hanem az Istenember üdvözít. A katolicizmus kizsigerelése ez a jópofáskodás.

A liberalizmus "filantróp" szellemisége előtt nem hajthat fejet az egyház. Ha így tenne, vele együtt bukna el. A keresztény szeretet rendezett és nem mond ellent a józanésznek. Nem egy ködös érzület, nem egy futó hangulat. 

Mi konzervatív katolikusok rossz szemmel nézzük, hogy egyes egyháziak behódolnak szekularizmusnak, elnémulnak a liberálisok előtt és tekintettel vannak erre a kihalóban lévő agresszív kisebbségre. Hogy miért számít a mi szavunk a liberális katolikusokéval szemben? Azért mert egyre többen vagyunk és miénk a jövő és a múlt is. Hamarosan a jelent is birtokba vesszük.

A széplelkű hangulat-keresztények a szentimentalizmus mocsarában henteregve azzal nyugtatják magukat: Jézus szeret. Nekik üzenjük: Téged tényleg szeret a Megváltó, de azt, amit művelsz azt nagyon nem. Érdemes lenne felhagyni a szelektív bibliaolvasással és a hittételek közötti fanyalgó válogatással. Vagy Krisztusnak hódolsz be, vagy végleg elmerülsz a mocsárban.