Mindszenty véleménye a feminizmusról

Mindszenty József, nemzetünk és egyházunk nagy alakja nem csak a kommunizmus veszélyét látta igen korán: felismerte a feminizmus destruktív erejét is.

"A feminizmus. Ennek az anyaellenes mozgalomnak két faját különböztette meg XI. Pius pápa 1928-ban Paula Frassinetti és Parzham Konrád erényeinek méltatása során. Az egyik dicsőséges, oly tiszteletreméltó és régi, mint maga az Egyház: a jámborság, a nevelés, a segítés, az evangelizálás, az apostolkodás. Mennyire különbözik tőle a másik feminizmus! Amíg a ferde nőmozgalmak első élcsapata eszményekért harcolt, a második már túlzásokra ragadtatta magát, a harmadikat pedig már nem érdeklik az elméletek: gyakorlatilag forradalmasítja az életet.
 

  A női hang is a politikában kevés kivétellel ép oly szenvedélyes mint a férfiaké. 

A házasság válságának előidézésébe részes ez a felvilágosodott nősereg. Azok az elvek, amelyeket az 1926. évi párizsi kongresszus állapított meg, züllesztők. A kongresszus valamennyi nőnek a férfiakéval feltétlenül egyenlő jogokat követel. Minden alárendeltség megszüntetését sürgeti. A nemi oktatást követeli az iskolákban. A házasságon kívül is minden nő, leány részére föltétlen és korlátlan anyasági jogot sürget. A törvényes hitvesével azonos jogot kíván a családban és társadalomban a bukott anyák részére, amivel kaput tár a bűn előtt.

 »Az esetben, ha az apaság kétes, mindegyik szóba jövő férfi hozzájárul a gyermek tartásához.« Ezzel a szeméremérzetet öli meg. Az anyaságért mint az állam érdekében folytatott munkáért külön fizetés jár. A család alapjai inognak meg ezeknek az elveknek az előhaladásával. Az úgynevezett társadalmi, gazdasági, és élettani szabadság, amelyet nőemancipációnak neveznek, XI. Pius szerint gyalázatos gaztett. 

Ez nem felszabadítás, hanem »inkább a nőiségnek és az anyai, méltóságnak megrontása és a családnak teljes fölforgatása, aminek folytán a férj elveszti feleségét, a gyermek az anyát, a ház és az egész család állandó, éber őrét«. 

Sajnos, a polgári társadalom balszárnya már valósítgatja a feminizmus elveit. Részben megvalósult, részben közeledik a valósuláshoz az országok nagy részében a kollektív háztartás, a szabadszerelem, a fiúk és leányok közös nevelése, a Weekend- és pajtásházasság. A pajtásházasságban élők oly könnyen elhagyhatják egymást, mint bútorozott szobát. Amerikában és Európában már 1930-ban százezrek éltek így Ben Lindsey amerikai bíró szerint. 

 

Most már gyakorlatilag alkalmazzák a nemi emancipációt. A lezüllés ott volt a legnagyobb, ahol a feminizmus - a saját neve alatt, vagy idegen névvel - legnagyobb közéleti sikereit aratta. A nemzetközi feminizmus azért akarja letörni az anya-eszményt, hogy a nő anyaság helyett női mezbe bujtatott marcona harcos, valóságos férfi legyen; harcolja ki az egyenlőséget az egész vonalon és véres szájjal dörögjön az utcai emelvényeken vagy akár a törvényhozásban. Tiltakoznánk a nők választójogának elvétele ellen, mert komoly érdekek is sürgetik ezt a megérdemelt jogot; de hogy, a nő az anyaságtól való megfutamodással politizáljon, erre szükség nincs. A feminizmusnak vannak érdemei is, elismerjük. Ma már feledésbe ment Pankhurst Amália és suffragettjei emléke, akik ablakot zúztak, jámbor rendőrt pofoztak, minisztert támadtak meg. Ezt volt a feminizmus romantikája.  

A feminizmus kérdését pedig, hogy t. i. a nő érvényesülhet-e, mint önálló egyed, nem a biológia, hanem a szociológia oldja meg. A teljes emancipáció nem felel meg a finomabb erkölcsi, még kevésbbé a keresztény érzéknek."

(Mindszenty József)