A vallásellenesség valós és a társadalmunkra komoly fenyegetést jelentő tényező. A vallástalanság szorgalmazói nem egyszerűen "keresők" vagy szkeptikusok, hanem a kulturális marxizmus radikálisai, akik legfőbb ellenfelüknek azt tartják, amit ők "fundamentalizmusnak" neveznek. Leírjuk, mi mit tekintünk annak:
- Fogalom:
A fundamentalizmus kifejezés a latin fundamentum (=alap) szóból ered és a kinyilatkozás szövegéhez, az alapvető vallási tanokhoz vagy előírásokhoz való ragaszkodást jelenti. A protestantizmusban kialakult fundamentalizmus a Biblia szó szerinti értelmezését és a vallási hagyomány figyelmen kívül hagyását jelentette. Az iszlám azon követőit, akik a Korán betűjéhez ragaszkodnak, vagy az első muszlim generációk vallásgyakorlatához és a saría radikális érvényesítéséhez akarnak visszatérni, szintén előszeretettel nevezik fundamentalistáknak.
A vallási tanítás alapjaihoz való visszatérés nem azonos a tradicionalizmussal, a hagyományhűséggel, a vallások társadalmi tanításának érvényesítésével. A vallásellenesség céljainak tökéletesen megfelel ez a címke, elég, hogy vallásosság helyett fundamentalizmust mondjanak és minden vallási közösség neve elé odabiggyesszék.
Ha egy katolikus püspök netán valami katolikusat merne mondani, a szélsőséges szekularizmus megmondóemberei nem mulasztják el megjegyezni, hogy az illető egy fundamentalista. Tulajdonképpen nem is tévednek. Hazudnak.
- A fundamentalizmus vakvágány.
A fundamentalista bizonyos múltbéli formákhoz helytelen és elégtelen módon tér vissza. Az idő múlását csak a hagyomány képes áthidalni, az egyéni leleményesség révén semmit sem lehet rekonstruálni. A fundamentalisták azokhoz az újpogányokhoz hasonlítanak, akik maguk találják ki bizonyos töredékes források alapján a saját vallásukat. A keresztény fundamentalisták saját szövegértési problémákból fabrikálnak hitelveket. A fundamentalizmus alapvetően ellentétes a katolicizmussal, ami a kinyilatkoztatás értelmezését és a szenthagyomány jelentőségét hangsúlyozza.
- Címke
Ennek ellenére vannak, akik a fundamentalizmus ernyőfogalma alá gyűjtenek (politikai céljaik mentén) mindenkit, aki nem vesz részt a szekularizmus versenyfutásában. Tehát ha azt mondjuk, hogy az egyház társadalmi tanítása alkalmazandó, az abortusz gyilkosság, a házasság szentség és nem homoszexuális játékszer, a család nevel és nem az állam, vagy keresztényként érvényesíteni akarjuk a jogainkat, mindig lesznek, akik fundamentalizmust (és homofóbiát, vallási fanatizmust stb.) kiáltanak. Ehhez a háttérzajhoz szokjunk hozzá és folytassuk az utunkat.
Nincs okunk mentegetőzni a meggyőződésünk miatt, amelyet az ellenfeleink tagadnak. Nekik kell végre elmondaniuk, hogy pontosan mit is tagadnak és miért.
A jobboldallal szemben a "fasiszta" bélyeget használták a II. világháború után, hogy egy homogén ellenségképet állítsanak a baloldali agymosáson átmenő tömegek elé. Erről a jelenségről bővebben > itt < írtunk. Röviden annyit, hogy mára nevetségesen idejétmúlttá vált ez a fasisztázás.
Ma az iszlamistákkal emlegetik egy lapon azokat a katolikusokat, akik a tradíciót fontosnak tartják. Az érvelésük teljesen téves, hiszen a fundamentalizmus ellentétes a tradícióhűséggel. Ha megkapjuk ezt a címkét, ne arról beszéljünk, hogy mennyire csodálatos demokraták, pacifista, szekuláris agymosottak is tudunk mi lenni. Ne mentegetőzzünk, és ne fogadjuk el az ellenfél értékrendjét. Ha egyáltalán szükséges vitatkoznunk, akkor elég leszögeznünk, hogy a szekulárisok címkézése téves.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése