Június 25-én a 1919-es magyarországi, forradalmi terror áldozatává vált papra, nemzetünk vértanújára emlékezünk. Kucsera Ferenc életében és halálában is Krisztust követte: példaként áll mindannyiunk előtt.
A szegény családból származó Kucsera Ferencet 1915-ben szentelte pappá Csernoch János bíboros
hercegprímás, esztergomi érsek. Még ez évben doktorátust szerzett és Szentendrén segédlelkész lett. Az iskolai hitoktatásban és a Katolikus
Legényegyletben véghezvitt lelkiismeretes munkájával Kucsera atya a város nem katolikus lakói körében is tiszteletet vívott ki magának.
Már a világháború alatt aggodalommal figyelte a materialista, forradalmi eszmék terjedését Magyarországon. 1919-ben, aztán a vörösök hatalomátvételével bekövetkezett, amitől tartott. A Forradalmi Kormányzótanács, 1. számú rendeletével bevezette a
statáriumot, államosították az egyházi
iskolákat, betiltották a hitoktatást és a katolikus szervezeteket.
Aki ellenszegült, a halál fia volt. A vörös terror 1919. március 22-én Szentendrét is elérte. A vörös gárda ellenforradalmi szellemiségű (antikommunista) cikkeiért az elsők között tartóztatta le Kucsera Ferencet. Másnap, vasárnap tömeg gyűlt a községháza elé és követelték a szabadon bocsátását, hogy bemutathassa a szentmisét.
1919. június 24-én a Ludovika Akadémia hallhatatlan emlékű hős tisztjei és növendékei ellenforradalmi akcióba lendültek a kommunizmussal szemben. Jelt adtak az országnak a fehér ellenállás megkezdésére. A dunai flottilla három hajója is bekapcsolódott a műveletbe. A hír futótűzként terjedt és hamar elért Szentendrére is, ahol a templomtorony harangja adta meg a jelt a vörös uralom elleni felkelésre.
A keresztény lakosság egységesen lépett fel a forradalmi terrorral szemben. A Budapesti akció kudarcba fulladása azonban az ő sorsukat is megpecsételte. Június 25-én egy 17 tagú terrorkülönítmény érkezett Szentendrére.
Halállistájukon dr. Kucsera Ferenc, mint veszélyes ellenforradalmár szerepelt, aki a felkelés kirobbantásában aktívan szerepet vállalt.
Egy fogolytársa, Klincsek Iván így emlékezik a vértanúra: "… 1919. évi június hó 25-én éjjel, fél 11 órakor hozták fel a
vörösök dr. Kucserát a Weresmarthy villába. Összekulcsolt kezekkel állt
hóhérai előtt. Ajka csendesen mozgott, látszott, hogy Istennel társalog.
Tekintete a végtelenbe meredt, már élve sem a földön járt lelke. Mikor a
pribékek ráordítottak, hogy valljon – mert vallomásával megmentheti
életét – , halkan, de öntudatosan ennyit mondott: “Magamról már mindent
elmondtam, amit tudok – másokról nem mondok semmit.” Ezek voltak utolsó
szavai.
Mikor kimondták rá, hogy ki fogják végezni – mindig sápadt arca
egy árnyalattal még halványabb lett – , de szemei a petróleumlámpa
fényénél egész különösen csillantak meg. Úgy látszik, már a túlvilágot
látta. Azután elvitték…" A Duna-partra vitték és mindenféle tárgyalás és ítélet nélkül
agyonlőtték. A vádat és az ítéletet utólag írták meg.
A vörös uralom elmúltával Csernoch János bíboros hercegprímás 1919. szeptember 11-én kelt
főegyházmegyei körlevelében megindult szavakkal emlékezett meg papjáról: "… a vörös hadsereg katonái ölték meg. Bár életkorára nézve
fiatal volt, szilárdsága azonban kiteljesedett: még élete
veszélyeztetése árán sem vonakodott védelmezni az egyház jogait. A
halált mint Isten ajándékát fogadta."
Bár az ellenforradalom győzelme után tisztelet övezte a vértanút, utcát neveztek el róla, emléktábla örökítette meg életáldozatát, mára igen kevesen ismerik Kucsera Ferenc nevét. Folyamatban lévő boldoggá avatása talán segíthet ezen. Imádkozzunk bártan közbenjárásáért, tekintsük az egyház és a nemzeti ellenforradalom hősének egyaránt!
Ajánlott bejegyzés:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése