Mindannyiunk fejében él a tipikus anakronisztikus konzervatív ember képe. Ódivatú ruhájában ülve kavargatja teáját üldögél és kesernyésen dünnyögi: "Kár, hogy azokból a régi jó dolgokból nem maradt semmi." Ez a típus sajnos a valóságban is létezik, nem csak a sztereotípiáinkban. Mi nem ezt akarjuk. Ettől rosszul vagyunk. A mi konzervativizmusunk nem a tegnap forradalmisága, nem puszta nosztalgia vagy sznobizmus. Egy olyan elv és életstílus amely önmagában is lázadás a modern világ ellen.
Le kell számolnunk azzal a konzervativizmussal, ami ostoba rajongással fordul a múlt formái iránt de mit sem ért meg azokból a lényegi princípiumokból amelyek azon formákon keresztül nyilvánultak meg. Nem az a konzervatív, aki nem hajlandó kólát inni, moziba menni, aki az okostelefont kezébe se veszi, nem hajlandó világháború után megjelent könyvet olvasni, aki "elvből" nem megy el szavazni, gregoriánon kívül más zenét nem ismer.
Nem is az a konzervatív, aki valamilyen állapothoz ragaszkodik, legyen az a fennálló politikai helyzet, vagy egy olyan történelmi szituáció, amely akár ezer éve megszűnt már. Ez nem konzervativizmus. Vagy ha a konzervativizmus a múlt puszta leporolása és a már aktualitásukat vesztett, halott dolgok babusgatása, akkor az ellenforradalmár ebben az értelemben nem konzervatív. Nem egy nosztalgikus és bárgyú vágyódás jellemez minket a kétségtelenül megbukott rendszerek iránt.
Nincs olyan korszaka a történelemnek, amit érdemes lenne idealizálnunk, amelybe vágyódnunk kellene. Itt és most kell tennünk Európa kulturális újjászületéséért. A modernitás elleni lázadás nem lehet sikeres, ha eleve modern alapokról indul. Ha valaki idealizálja a dualizmus időszakát (bár sok pozitívummal rendelkezik ez az időszak természetesen), eleve elfogadja a felvilágosodást és azt az erjedést, ami később a monarchia bukásához vezetett.
Minden állapot ami megszűnik tökéletlen. Ha például a középkor tökéletes lett volna, akkor most is a középkorban élnénk. A középkor iránti beteges rajongás konzervatív körökben teljesen ellentétes mindazzal is, ami a középkorban érték volt. Nem állapotokhoz és korokhoz kell hűségesnek lennünk. Ezt meg kell jegyezni. Nekünk a történelem Urához, Krisztus Királyhoz kell hűségesnek lennünk, és az ellenforradalmi jelszó mellett kitartanunk. A modern világ elleni lázadás csak erről az alapról indulhat el.
Éljen Krisztus Király!
Nem is az a konzervatív, aki valamilyen állapothoz ragaszkodik, legyen az a fennálló politikai helyzet, vagy egy olyan történelmi szituáció, amely akár ezer éve megszűnt már. Ez nem konzervativizmus. Vagy ha a konzervativizmus a múlt puszta leporolása és a már aktualitásukat vesztett, halott dolgok babusgatása, akkor az ellenforradalmár ebben az értelemben nem konzervatív. Nem egy nosztalgikus és bárgyú vágyódás jellemez minket a kétségtelenül megbukott rendszerek iránt.
Nincs olyan korszaka a történelemnek, amit érdemes lenne idealizálnunk, amelybe vágyódnunk kellene. Itt és most kell tennünk Európa kulturális újjászületéséért. A modernitás elleni lázadás nem lehet sikeres, ha eleve modern alapokról indul. Ha valaki idealizálja a dualizmus időszakát (bár sok pozitívummal rendelkezik ez az időszak természetesen), eleve elfogadja a felvilágosodást és azt az erjedést, ami később a monarchia bukásához vezetett.
Minden állapot ami megszűnik tökéletlen. Ha például a középkor tökéletes lett volna, akkor most is a középkorban élnénk. A középkor iránti beteges rajongás konzervatív körökben teljesen ellentétes mindazzal is, ami a középkorban érték volt. Nem állapotokhoz és korokhoz kell hűségesnek lennünk. Ezt meg kell jegyezni. Nekünk a történelem Urához, Krisztus Királyhoz kell hűségesnek lennünk, és az ellenforradalmi jelszó mellett kitartanunk. A modern világ elleni lázadás csak erről az alapról indulhat el.
Éljen Krisztus Király!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése