Dr. Márfi Gyula veszprémi érsek józan hangon szembesítette a katolikusokat Európa közelgő katasztrófájával karácsonyi üzenetében. Az erkölcsi dekadencia okozza a végzetünket, ha nem térünk meg. Van remény Európa számára? Részleteket idézünk Őexcellenciájától:
[...] Ha elolvassuk Szent Pál apostol rómaiakhoz írt levelének első
fejezetét, vagy a Teremtés könyvének 18-19. fejezetét, akkor jól
láthatjuk, hogy a sokak által modernnek hazudott erkölcs már kétezer,
sőt négyezer évvel ezelőtt is elavult volt. Nemcsak Szodoma és Gomorra
pusztulása, hanem a büszke és hatalmas Római Birodalom bukása is a
természetes emberi erkölcsök megromlásának volt a következménye. Igen: a
Római Birodalom elsősorban nem a csatákat veszítette el, hanem a békét.
Amikor az Úr Jézus megszületett, a görög-római birodalomban élt szülők
és hitvesek már nem gyermekeikkel dicsekedtek, hanem az úgynevezett
„partnereikkel”, a színházak pedig már nem katarzist (lelki
megtisztulást) nyújtottak, hanem az emberek alantas ösztöneinek
kielégítését szolgálták.
Ennek a birodalomnak a romjain építette
fel aztán a kereszténység a maga csodálatos kultúráját – megőrizve az
antik kultúra értékeit is. – Most viszont az a veszély fenyeget
bennünket, hogy a mi szeretett Európánk is – keresztény ihletésű
alkotásaival: fantasztikus épületeivel, lenyűgöző képzőművészeti és
iparművészeti remekléseivel, páratlanul szép zenei és irodalmi
örökségével együtt – romhalmazzá válik.
„Még negyven nap, és Ninive elpusztul!” – olvassuk Jónás intelmét az
ószövetségi Szentírás egyik legszebb könyvében (Jón 3,4). Egy új Jónás
próféta vajon mit hirdetne most nekünk, európaiaknak? Nem akarok
vészmadár lenni, de nem merem kizárni, hogy ezt mondaná: „Még negyven
év, és Európa elpusztul!” – Jónás könyve azonban azzal folytatódik, hogy
a niniveiek megtérnek és megmenekülnek. Íme, itt a mi nagy
lehetőségünk: nekünk is meg kell térnünk, és akkor megmenthetjük
Európát.
Mindenekelőtt vissza kell térnünk a tízparancsolathoz, ezen belül a hatodik és a kilencedik parancsolathoz is. – Szent komolysággal kell közelítenünk a szentségekhez, így a házasság szentségéhez is. El kell felejtenünk azt, hogy „kicsit szeretlek is, meg nem is, tudod: így van ez”, és újra meg kell tanulnunk kimondani e mázsás súlyú szavakat: „holtomiglan-holtodiglan…” [...]
Mindenekelőtt vissza kell térnünk a tízparancsolathoz, ezen belül a hatodik és a kilencedik parancsolathoz is. – Szent komolysággal kell közelítenünk a szentségekhez, így a házasság szentségéhez is. El kell felejtenünk azt, hogy „kicsit szeretlek is, meg nem is, tudod: így van ez”, és újra meg kell tanulnunk kimondani e mázsás súlyú szavakat: „holtomiglan-holtodiglan…” [...]
Európában ma még
Jézus születésétől számoljuk az éveket. Ha nem akarjuk, hogy negyven év
múlva 622 évvel „fiatalabbak” legyünk, azaz Mohamed próféta nevezetes
futásától számolják éveinket, akkor meg kell ragadnunk Krisztus Urunk
kezét, elfogadva Szent János tanúságtételét: „Ami kezdettől fogva volt,
amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk, és amit a
kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek” (1 Jn 1,1).
És meg kell fognunk egymás kezét is, erősítenünk kell egyháztagságunk
tudatát, buzgón kell látogatnunk a közös istentiszteleteket, mert ahogy
az egyik ifjúsági ének mondja: „fogjuk meg kezünket, – a közös hit
erősebb…”
Segítsen mindannyiunkat az István diakónust eltöltő Szentlélek, hogy
megértsük az idők jeleit, meglássuk talán minden eddiginél nagyobb
felelősségünket, és nem csak a magunk számára, hanem az utánunk jövő
generációk számára is: mentsük meg közös otthonunkat, Európát!
Bizonyság ez.
VálaszTörlésA látlelettel épelméjű ember nem vitatkozhat. Mivel olyan, hogy nyugodtan mondhatjuk, a mai Európa útja kísértetiesen hasonlít a történelmi összeomlásokra. A változást nem bízhatjuk Istenre: aki ismeri hitünket, tudja, miért nem. Istenkísértés. E mellett csak azt jegyzem meg, hogy Krisztus EGYETLEN szeretetparancsa implicit módon magában hordozza a mózesi kőtáblák parancsait még akkor is, ha esetleg az első parancsolatot nem is mondja ki. Abban egyáltalán nem lehetünk biztosak, hogy mindenki érti a holtodiglan-holtomiglan súlyát és erejét. Nemcsak a kiöltözés kivagyiságának látványa lett az esküvők szokása, hanem az azt követő gyakorló esküszegés is. Pedig távolról sem olyan fiatalok kötnek szentségi házasságot, mint a maiak nagy- és dédszülei, tehát minden felelősség tudatában szegnek esküt, és alázzák meg azt, akivel eskü alatt összekötötték életüket. Mehetnék mélyebbre is az erkölcs szociológiai értelmezésével, de itt most ennyi elég. Ránk van bízva valaki, és rá vagyunk bízva, hogy Isten áldásának birtokában, azzal élve mutassunk példát a sokasodásról is, egymás megbecsüléséről is. A HÁZASTÁRSI SZERETET holtig tartó volta nem azt jelenti, hogy halálunkig mindent elnézünk, soha nem vitatkozunk, hanem azt, hogy bármennyire változik is az ember a korosodás folyamán, arra, aki vele éli le életét, ha vitatkoznak is, esetleg nem örülnek a másik véleményének, békében (mert keresztény szeretetben) ELVISELIK EGYMÁST. Nem könnyű, ez nyilvánvaló, minden nap más bajunk van valakivel, akár házastársunkkal, hiszen az életet nem lehet megváltoztatni, ahogy Kommunista Kiáltvány hirdette, de az összetartozás és egymás segítése - akár hihető ez mások számára, akár nem - a magunk megsegítése is. Ez az a minimum, amire építve kapjuk meg Isten segítségét, és ez az az összetartó erő, ami a családokból felépült nemzetet is megmenti, megmentheti a pusztulástól. A magyarságot nem pénz, hanem az összetartozás érzete és biztonsága védte meg máig. Nem véletlen, hogy ellenségeink az alapkőnél, a családnál igyekeznek szétverni nemzetünket. Nem sikerülhet? Dehogynem: a családokat - ez a liberalizmus egyik hozadéka - a fogyasztási szokások mentén, gazdaságilag, a fogyasztási szokásokban osztja meg, és darabolja szét. Ezen nincs mit magyarázni. Mit fogyaszt a fiad? A lányod? Narkós vagy magad is? Másnak öltözöl-e, vagy magadnak, esetleg társadnak? Eszel-e, vagy zabálsz? Köszönsz-e, vagy nem, ha bemész valahova? Semmi különös, csak arra válasz, hogy összetartozol-e legalább az azonos nyelvet beszélőkkel, üdvözlöd-e őket, mielőtt beszélsz velük. Nagyon nehéz? Netán drága? Mibe kerül neked egy köszönés, mennyibe kerül egy barátságos szó, közösségvállalás egy gyengébbel? Ha kereszténynek képzeled magad, legyél képes elhinni, hogy a másik ember is EMBER, mint te, és ember, amiként Jézus is emberként járt közöttünk. Vajon tudod-e, hogy a csodálatos tudású és keresztény hitű Szerb Antal egy hülye törvény révén zsidónak minősült, pedig ő írta irodalomtörténetének bevezetőjében, hogy AZ EURÓPAI KULTÚRA GYÖKERE NEM AZ ANTIKVITÁS, HANEM A KERESZTÉNYSÉG. A kultúra sokkal bonyolultabb dolog, mint valamely iskolai bizonyítvány, hiszen minden élet valamilyen kultúra, még a baktériumtenyészet is. Ha erről nem olvastál tőlem, és nem is találod meg a hálón vagy a Széchenyi Könyvtárban, sebaj, már írom a keresztény kultúrában élő ember etikáját, majd elolvashatod, ha érdekel. A fenti írással pedig ne vitatkozz, mert nem tudod megcáfolni. Amíg pedig nem tudod megcáfolni, ha elhiszed, amit írt a szerző, ha nem, a tudomány igaznak tartja. Gyerekeidnek pedig nem a számítógép a legfontosabb, ha összetartoztok, hanem az a kapcsolat, ami a keresztény családokat összetartja: a szeretet.
VálaszTörlésKöszönjük a hozzászólását!
TörlésHol lehet Öntől a kultúráról bővebben olvasni?