Gender - Antropológiai forradalom

A gender őrültség. - állítja Gabriele Kuby, világhírű német szociológus. A „Globális szexuális forradalom”-című gender-elméletet kritizáló művével nagy figyelmet keltő szerzőnő álláspontja szerint a szexuális orientáció szabad megválasztásának képtelen elgondolása végzetes következményekkel járhat az emberiségre nézve.
            

A Bajorországban nevelkedett Kuby angol bentlakásos iskolában tanult, a Berlini Szabadegyetemen (Freie Universität Berlin) hallgatott szociológiát majd a Konstanzi Egyetemen végezte az MA-t. Későbbi tanulmányai során a szociológia mellett a vallástudomány is látókörébe került. Újságíróként és angol tolmácsként is dolgozott. 1996-ban, 52 évesen tért meg katolikusnak, ez gyökeres változást hozott életében. „Utam Máriához - Az élő hit erejéről” (Mein Weg zu Maria – Von der Kraft lebendigen Glaubens) -című könyve ezután jelent meg. 

Egyetemi előadóként, szemináriumvezetőként és fordítóként dolgozott saját szakterületén és megírta fő művét „Globális szexuális forradalom - A szabadság elpusztítása a szabadság nevében” (Die globale sexuelle Revolution – Zerstörung der Freiheit im Namen der Freiheit.)-címmel. Könyvét személyesen adta át XVI. Benedek pápának, aki magánkihallgatáson fogadta. „Istennek legyen hála, hogy ön beszél és ír.”-mondta Őszentsége elismerően Kubynak. A Szentatya kijelentette, egy kulturális és antropológiai forradalomnak vagyunk tanúi, amelyben a relativizmus diktatúrája fölszámolja az emberségünk keresztényi értelmezését.

A pápához hasonlóan, szerzőnk is természetesen a legélesebb kritikákat kapta a liberális, baloldali politikai aktivisták részéről. Szélsőbaloldaliak egy feminista demonstrációjukon „reakciós boszorkánynak” bélyegezték (lássuk be különös, hogy éppen a feministák boszorkányoznak), ám erre ügyet sem vetve folytatta munkáját. Húgához, Sophia Kubyhoz (aki az European Dignity Watch alapítója) hasonlóan az élethez való jogért is fáradhatatlan harcot folytat az abortusz ellenében. Nyilvános szerepléseiben élesen bírálja az Európai Unió szélsőséges szexualitást érintő politikai terrorját. 

Jelenleg az festői alpesi tájon fekvő Rimsting városában él. Rendszeresen vesz részt nemzetközi konferenciákon, a gender-elmélet kritikájának egyik legkiemelkedőbb képviselőjeként tartják számon.

Kuby nem kevesebbet állít, mint hogy a gender-ideológia az eredendő bűn alaphelyzetét idézi föl: lázadás Isten ellen. A szélsőséges anarcho-liberális baloldaliak a kulturális marxizmus talaján állva követelik, hogy olyan dolgokról dönthessenek, amiről a Teremtő már döntött. Nemükről, vagy arról, hogy megszülethessen-e egy magzat. Kuby szerint ehhez nincs jogunk. A kígyó szólt így az első emberpárhoz: Olyanok lesztek mint az Isten.


Német anarchista és kommunista elemekből felépülő antifasiszta szervezetek vörös csillagokat a magasba emelve őrjöngve homofóbiáról keresztény fundamentalizmusról és reakcióról hisztériáznak. Tény, hogy Kuby könyve őket igen kellemetlenül érinti, a boszorkányozásból és a megbélyegző hozzáállásból kitűnik, hogy teljesen vitaképtelenek.

 __________________________________________________

Az alábbiakban négy rövid, de annál fontosabb idézetet osztunk meg A nemek forradalma című könyvből:

A válság, amelyben élünk, nem gazdasági, hanem erkölcsi jellegű. Aki maga is bele van gabalyodva, az nem képes, és nem is akarja ezt felismerni. Sokkal inkább érdeke az, hogy mindenki így éljen, és összetörjön a jó és rossz mércéje. Úgy tűnik, mintha ez a korszellemet létrehozó értelmiségiek és művészek majdhogynem teljes céhe számára nyereséges üzlet volna. „Posztmodernnek” nevezik magukat, és büszke győzelmi bizonyossággal „fundamentalistaként” gyaláznak mindenkit, aki vonakodik velük egy ütemre menetelni. Mivel Isten halott számukra, nem létezik bűn sem. Erkölcsi ismereteik összegzéseként így szólnak az emberhez: „Tedd, amihez kedved van!” 

Saját kultúránkban azt állapíthatjuk meg: leépültek azok a társadalmi és jogi normák, melyek a szexualitást valamikor a férfi és nő közötti házasságra korlátozták, férfira és nőre, egymással rokonságban nem álló felnőttekre, az intimitás védett terére. A „szexuális felszabadulás” olyan szabadsághoz vezet, amely nem ismeri az ifjúság és a jövő iránti felelősséget. A kulturális hanyatlás jelei túlságosan is egyértelműek, a szexuális forradalom mégis még mindig egyre több határt rombol le. Korunkban a relativizmus legszélsőségesebb vadhajtásait éljük meg: tagadják azt, ami minden ember számára belátható és megtapasztalható, és az emberiség kezdete óta olyan magától értetődő, mint az éjjel és a nappal váltakozása: hogy az ember két nemben, férfiként és nőként létezik. Aki még nem találkozott ezzel a gondolkodásmóddal, az beteges hübrisznek tarthatja, amivel nem szükséges foglalkozni. Ez a látásmód azonban (szép csendben) az utóbbi tíz évben az ENSZ, az EU és nemzeti kormányok politikájának vezérfonala lett, és társadalmi forradalomhoz vezet, amely az emberlét alapjait ingatja meg. 

A férfi és a nő nemi különbözőségét társadalmi konstrukciónak tartják, melyet a „heteroszexuális patriarchátus” talált ki. Szerintük így nemcsak egy kisebbséget helyeznek elnyomás alá és diszkriminálnak, hanem általánosságban jogtalanul korlátozzák az ember szabadságát. „Kényszer-heteroszexualitás” áll fenn, amit meg kell haladni, amennyiben az ember maga határozhatja meg – „biológiai nemétől” függetlenül – saját „társadalmi nemét”. A harcot a gender mesterséges fogalmával vívják. A gender eredetileg egy szó nyelvtani nemének a megkülönböztetésére használt kifejezés volt. 1994-ben Kairóban a világnépesedési konferencián, és 1995-ben Pekingben a nők világkonferenciáján a feministák manipulatív módon a sex fogalmát fölcserélték a genderével, hogy a férfi és nő közti nemi megkülönböztetést kiszolgáltassák a szubjektív döntés kényének. S ez az ENSZ és az EU határozatai révén az egyes államok politikai stratégiájává lett. Mindenkinek – már az iskolás gyereknek is – lehetőséget kell adni, hogy szabadon válasszon, hogy férfi vagy nő szeretne-e lenni, és identitását melegként, leszbikusként, biszexuálisként, transzszexuálisként vagy valami más egyébként akarja-e meghatározni.

Az Isten elleni lázadás nem lehet radikálisabb, nem lehet őrültebb annál, mint amikor az ember férfi és női mivoltát tagadja. Azt, aki olyan akar lenni, mint az Isten, aki az embert saját képére akarja formálni, vajon soha nem keríti hatalmába a kérdés, hogy mi van akkor, ha mégis van Isten? Vajon mindannyian tévedtek, akik
Istent magasztalták a művészetben, a szeretetszolgálatban, s azok a milliók is, akik meghaltak érte? A keresztények Krisztus győzelmének hitéből élnek. Számukra az a feladat, hogy hűségesek maradjanak akkor is, ha a hűség veszélyessé válik. Jézus előre megmondja: „A gonoszság elhatalmasodásával sok szívben kihűl a szeretet, de aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.” (Mt 24,12–13)

 [A köny PDF-ben letölthető innen]