Csodálatos Nijar! Tiéd a jövő!



“Az éhségmozgalmak során a tömeg kenyeret szokott követelni és az eszköz, amit erre igénybevesz, rendszerint a pékműhelyek elpusztítása. Ez az összehasonlítás szimbolikus példa gyanánt is szolgálhat: nagyobb és durvább arányokban ugyanezt teszi a tömeg a civilizációval, amely táplálja őt.”
    
„A tömeg, ha a maga kényére hagyják, hogy olyan legyen, mint amilyen, plebejusi, vagy „arisztokratikus”, csupa életkedvből az életfeltételek szétrombolásába kezd. Mindig eszembe jut e propter vitám vitae perdere causas irányzat egy vidám torzképe, amely Nijar-ban, bizonyos almeriai helységben esett meg, amikor 1789. szeptember 13-án III. Károlyt királynak kiáltották ki. 




A proklamáció a főtéren ment végbe. „Akkor elrendelték, hogy a hatalmas gyülekezetnek inni adjanak s a nép 77 arroba bort és 4 tömlő pálinkát fogyasztott el, amitől annyira fellelkesedett, hogy szüntelen ordítozással a raktárházba nyomult, ahonnan minden gabonát, ami csak ott volt és 900 reált kihajigált az ablakon. Innen a dohányraktárhoz vonult a tömeg és parancsot adott a dohány és a hópénz kidobálására. 
   
A boltokban ugyanezt cselekedte és, hogy az ünnepség fényét emelje, elmozdított minden megihatót és megehetőt. Az egyházi, rend hasonló hatékonyan tevékenykedett, mert hangos szóval követelte az asszonyoktól, hogy hajigáljon ki az ablakon mindent, amit csak a házban talál, s ezt az asszonyok, nagyon a kedvük ellenére, meg is cselekedték, úgyhogy végülis kenyér, gabona, liszt, tányér, kés, villa, mozsár, székek nélkül maradt a mondott város és elpusztult.” Ezt egy, a korról szóló tudósítás alapján közlöm, amelyet Don Manuel Danvila idéz a „III. Károly uralkodása” című munkája II. kötetében, a 10. lapon, a 2. jegyzetben. Ez a helység, lelkes királyhűsége bizonyítására, megsemmisítette saját magát. Csodálatos Nijar! Tiéd a jövő!”
José Ortega y Gasset
A tömegek lázadása

Megjegyzések