"Volt idő, mikor az evangéliumi tanítás volt a kormányzás zsinórmértéke.
Ebben a korban a sarkalatos és az isteni erények átitatták a
törvényeket, az intézményeket, a népek szokásait, a civil közösségek és
társaságok minden kategóriáját és azok kapcsolatait. Akkoriban mindenütt
virágzott Krisztus vallása a neki járó méltóságban, egyetértésben a
törvényes főhatalom és közigazgatás védelme alatt.
Akkoriban az Anyaszentegyház és az állam szerencsés összhangban s egy lélekben fáradozott azon, hogy kölcsönösen segítsék egymást sajátos céljaik elérésében. Az államrend és a civil szervezetek így minden várakozást meghaladó, gyümölcsöző egységet teremtettek, aminek az emlékei tovább élnek és élni fognak, hiszen a történelem pecsétje alatt számtalan dokumentum őrzi a tényeket, melyeket az ellenség egyetlen ármánya sem tudott elpusztítani vagy elhomályosítani."
Akkoriban az Anyaszentegyház és az állam szerencsés összhangban s egy lélekben fáradozott azon, hogy kölcsönösen segítsék egymást sajátos céljaik elérésében. Az államrend és a civil szervezetek így minden várakozást meghaladó, gyümölcsöző egységet teremtettek, aminek az emlékei tovább élnek és élni fognak, hiszen a történelem pecsétje alatt számtalan dokumentum őrzi a tényeket, melyeket az ellenség egyetlen ármánya sem tudott elpusztítani vagy elhomályosítani."
Idézet XIII. Leó pápa „Immortale Dei”
kezdetű enciklikájából
(1885. november 1.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése