"A román kori
templomokat és a katedrálisokat úgy építették, hogy azok természetes módon
engedik be az isteni fényt, és evvel megszentelik a teret, és magasba emelik a
templomba lépőt. Ahol a templom sötét, ott a csönd miatt sötét, s ha mégis e
sötétből fény lángolt, az csak gyertya lángja lehetett, s az arany mély
ragyogása a templomfalakról. Az oltáron is láng jelezte: Isten jelen van."
"A láng
él. A tűz nem merev és halott és vak fény, hanem élő, mozgó valóság,
nyelv és taglejtés. Rajta keresztül a szerelem vagy a Szentlélek beszél. A
villanykörtén keresztül csak a szabadkőműves Edison szellemtelen gépagya morog
monoton fáradhatatlanságban, mint az összes többi zaj. Ami a fülnek egy fűnyíró
gép hangja, az a szemnek egy „égő”. Az „égő” nem ég: élettelen, lángtalan, mint
egy vak ember szeme." [...]
"A fényt egykor
látták. Ma „csinálják”. Egykor fürödtek benne és árasztották. Ma „villognak” a
reflektorok „spotlight’-jában, és csillogtatják benne hamis, flitteres
öltözéküket, hogy eltakarják vele már születésükkor poshadt arcukat és bőrüket.
S míg egykor szemlélték és belülről ismerték a fényt, ma „szerelik”.
Izrael sátorában, majd a Templomban Isten jelenléte fénylett a ’Legszentebb’-ben. Ez a Shekinah, az isteni fény. Ma a
templomokban a szellemtelen műfény, a villanykörte, a Wolfram-szálas „izzó”
éktelenkedik, egy negatív mozdulatlanságba, a halottak mozdulatlanságába
vonva mindazt, ami egykor élő és bensőséges valóság volt."
Molnár András:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése