"A tömegember soha nem
hivatkozhatott rajta kívül eső dolgokra, hacsak a körülmények nem
kényszerítették őt erre. Most, amikor nem kényszerítik a körülmények, az
örök tömegember, hűen a maga természetes feltételeihez, felhagy minden
appellációval s az élete urának érzi magát. A kiválasztott, vagy kitűnő
ember viszont belső szükségét érzi, hogy valamely nálánál nagyobb,
magasabb rendű normát, melynek szívesen szolgál, tűzzön maga elé. [...]
Az általános felfogással éppen ellenkezően,
nem a tömeg, hanem éppen ez a kiváló ember él szolgaságban. Hitványnak
érzi az életét, ha nem szolgálhat valami természetfelettinek. Éppen
ezért e szolgálat szükségessége nem kényszer a számára. Ha valamiképpen
elmulasztaná, nyugtalankodik és újabb, még nehezebb, még többet kívánó
normákra talál, amelyek rabulejtsék. Ez, az élet mint fegyelem, – ez a
nemes élet. – A nemességet a kívánalmak, a kötelességek, és nem a jogok
teszik. Noblesse oblige.
„Kedvünkre élni közönséges dolog: a nemes rendre és törvényre törekszik” (Goethe).
A
nemesség előjoga tulajdonképen nem engedmény, vagy kedvezmény, hanem
ellenkezőleg, hódítás. És megtartása, lényegileg, felteszi, hogy az,
akit ez az előjog megillet, minden pillanatban kész lesz az új
hódításra, ha ez szükségessé s ha maga a nemesség vitássá válnék."
(José Ortega y Gasset: A tömegek lázadása)
Bővebben: http://ellenforradalom.blogspot.hu/2014/12/nemes-elet-es-kozonseges-elet.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése