Putyinról köztudott, hogy még leningrádi joghallgatóként lépett be a Kommunista Pártba, amelynek betiltásáig tagja maradt. Azt is mindenki tudhatja, hogy a diploma megszerzése után a KGB-be vezetett az útja és kiképzése után a kelet-németországi Drezdában szolgálta a Szovjetuniót. Akik a székesegyházban gyertyát gyújtó és ikont csókoló Putyint jobban ismerik, azok mit gondoljanak erről? Az orosz elnök nemrégiben egyértelművé tette az álláspontját:
„Igenis szerettem és szeretem ma is a kommunista és szocialista eszméket”- nyilatkozta minden oroszok elnöke egy sztavropoli fórumon. Kijelentette, hogy máig hatnak rá a vörös eszmék, amelyeknek igazságát a szovjet államszocializmus kudarca sem árnyékolhatja be. Hangsúlyozta, hogy a kommunizmus eszméi valójában az egyenlőség, testvériség és boldogság voltak.
Ha nem foglalna egyértelműen állást az egyenlőség kommunista eszméje mellett, akkor azt mondhatnánk, hogy sok év eltelt, az Elnök Úr fejlődésen ment keresztül, „megtért”, s így tovább. De nem tagadja meg a kommunizmust. Hiába telt el annyi év.
Meggyőződéses kommunista, vagy csak egy ügyes populista, aki a róla kialakult képet és mítoszt építgeti ezekkel a kijelentésekkel? Valószínűleg sosem fogjuk megtudni, de egy biztos: Putyin számára a kommunizmus nem elvetendő, az egyenlőség romboló és forradalmi eszméjét pozitívként értékeli és a saját machiavellista útját járva akkor csókol keresztet és akkor koszorúz Lenin-szobrot, amikor éppen „annak jön el az ideje”.
Nem, valóban nem Putyin az ördög. Személyes politikai érdekei mellett karakán és néha imponáló módon képviseli az orosz érdekeket. Nem fél olyan reformokat bevezetni, amelyek a dekadenciával szemben a normalitásnak adnak teret. (Például a felforgató homoszexuális propaganda terjesztésének betiltása.) Az ISIS elleni küzdelemben az orosz fegyverekre jó szívvel kérjük Isten áldását, Putyin kiállása (még ha geopolitikai motivációi vannak is) szimpatikus. A Szibériában vadászó, zongorázó, vadászgépet vezető, jéghokizó, ikont csókoló, lovagló, fekete öves cselgáncs mester Vlagyimir mindenkiben kelthet szimpátiát.
De az esetleges szimpátia ne vegye el a józan eszünket. Putyin nem maga az ördög, de nem is egy szent. Egy KGB-sből soha sem lesz konzervatív politikus. „Igenis szerettem és szeretem ma is a kommunista és szocialista eszméket”. Ezek az ő szavai.
A hanyatló Nyugat problémáira nem Putyin a megoldás. Aki arra vár, hogy Oroszország megmentse a dekadenciától Európát, az mélységesen naiv. Európát nekünk kell megmenteni és nem csodára, vagy külső segítségre (amivel sosem szabad számolni) várni. A kép nem fekete-fehér, a Putyin halálát váró liberális médiaterroristák és felforgatók és a Putyint szentté avatók egyaránt rossz úton járnak. Nekünk Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin nem elvtársunk.
Nem kommunista, nem konzervatív, hanem politikus.
VálaszTörlésA politikus - függetlenül a szó 'polisz' eredetétől, vagyis a város (haza) - érdekében tevékeny ember eredeti alapfogalmától az az okos (nem mindegy!) ember, aki az adott körülmények között képes meglátni, hogy mi a lehető legjobb, más esetben a lehető legkevésbé rossz városának, azaz napjainkban a hazájának. Aki nem ilyen, vagy alkalmatlan, vagy hazaáruló. A hazaáruló saját jólétéért dolgozik, és akár hazáját, kultúráját, becsületét hajlandó eladni. A következtetés a tisztelt olvasó dolga. Feltéve, hogy legalább annyi, de inkább több esze van, mint az általa bírált politikusnak.
Ön szerint a bejegyzés egyoldalúan bírálja Putyint, vagy pozitív és negatív vonásokat is említ?
TörlésA kép árnyalására törekszünk. Köszönjük az Ön segítségét is ebben.