Bezmenov: A felforgatás folyamata

Jurij Bezmenov egykori KGB informátor feladata az volt a hidegháború alatt, hogy szovjet propaganda-anyagokkal lásson el külföldi médiumokat. Kanadába emigrált, ahol könyveivel és előadásaival vált híressé. Ebben a bejegyzésben a felforgatásról szóló előadása látható:

    

A felforgatás Bezmenov szerint elsősorban nem egy állam infrastruktúrája ellen intézett támadás, nem kémkedés, hanem ezeknél fontosabb titkosszolgálati tevékenység. Felidézi Szun Ce mondását, miszerint "aki igazán ért a hadviseléshez, úgy töri meg az idegen sereget, hogy nem vív csatát vele; úgy foglalja el az idegen városfalat, hogy nem ostromolja meg; úgy semmisíti meg az idegen fejedelemségeket, hogy nem tart sokáig (a háború)."

A felforgatás révén anélkül lehet meghasonlást kelteni egy társadalomban, anélkül lehet tönkretenni egy kormányt vagy kikezdeni egy kulturális identitást, hogy konkrét katonai harcba kellene bocsátkozni. Az ellenség ellenállóerejét már intellektuális, morális és akarati szinten meg lehet törni. 

    

1.) A felforgatás első állomása a demoralizáció. 

15-20 év elegendő egy társadalom demoralizálásához (ennyi idő alatt lehet felnevelni egy új generációt). Vallás, oktatás, média, szórakoztatóipar és a kultúra minden területén propagandát kell folytatni a sikeres demoralizáció érdekében. A cél ebben a fázisban a bevett vallási és kulturális értékek relativizálása, a tekintélyek lejáratása, hamis hősök és példaképek felmutatása. 

A társadalmi életben a hagyományos intézményeket hamisakkal, az organikus közösségeket pedig konstruált intézményekkel kell helyettesíteni. Kulcsfontosságú a médiabefolyásolás. A rendőröket és a katonákat ostobának kell bemutatni és az irántuk való bizalmat alá kell ásni, a bűnözőknek pedig kultuszt kell teremteni. [Ez kiemelt terepe a felforgatásnak, itt egy ezzel foglalkozó oldal: Felforgatás Zsarukönyv]

Bezmenov felhívja arra is a figyelmet, hogy az egalitarizmus is gyengíti a társadalom életerejét:

"Ha az egyenlőség elvét helyezzük a társadalmi-politikai struktúránk alapjaiba, az olyan, mintha homokra építenénk a házunkat. Előbb-utóbb összedől..."

2.) A felforgatás második állomása a destabilizáció.

A lépcsőfokok egymásra épülnek: ha a kormányzat és a fennálló rend iránti bizalom megrendült, könnyű destabilizálni az államot. El kell szabadítani a politikai indulatokat és krízisbe kell juttatni az országot. (A destabilizáció ezen kulcsfontosságú állomása 2-5 évet vehet igénybe.)

3.) A felforgatás harmadik állomása a krízis.

A krízisben lévő állam politikai berendezkedése képlékeny. Szinte bármilyen vonzó, újra stabilitást nyújtó alternatíva elfogadhatóvá válik a politika alakítói számára. Ezzel együtt értékrendet és ideológiát is lehet kényszeríteni a legyőzöttekre. (A krízis időszaka 2 hónaptól általában fél évig terjed ideális esetben.)

4.) A felforgatás végső állomása a normalizáció. 

Pacifikálni és stabilizálni kell az új helyzetet. A társadalom korábbi értékpreferenciáival és berendezkedésével szögesen ellentétes rendszert is fel lehet építeni az első három állomás megvalósítását követően.