Platón a demokráciáról

http://ellenforradalmar.blogspot.hu/2015/12/platon-demokraciarol.html


A szertelen szabadság, úgy látszik, szertelen szolgaságba csap át, magán-, és állami életben egyaránt. [...] Hihetőleg a türannisz nem más alkotmányból, de épp a demokráciából születik, a szertelen szabadságból támad a legvégső, legbőszebb szolgaság. [...] Vajon a demokráciát is nem éppen annak túlhajszolása bomlasztja fel, amit épp a legfőbb jónak ítél?


Minthogy ez államban a vezetők nagy vagyonuk révén lesznek vezetőkké, nem akarják törvénnyel tiltani, hogy a féktelenségre hajlamos ifjak föléljék és elverjék vagyonukat, hiszen ha a vagyont fölvásárolhatják vagy kölcsönökkel megterhelhetik, ők maguk lesznek még gazdagabbak és tekintélyesebbek.

Ám a végső csúcsa a tömeg szabadosságának, amely az ilyen államban támad, kedvesem, amikor a vásárolt rabszolgák és rabnők éppoly szabadok, mint a gazdáik. Majd elfelejtettem szóba hozni, mekkora itt az egyenlőség és a szabadság a két nem egymáshoz való viszonyában.

Ami a lényeg, vedd észbe mindezek summázott eredményét: mily érzékennyé lesz a polgárok lelke; ha a legcsekélyebb alárendeltségre próbáljuk szorítani őket, mindjárt dohognak és nem tűrik; végül már - hisz tudod - sutba vágják az írott és íratlan törvényeket is, csak hogy senki soha ne diktáljon nekik.

Ugyanaz a kór, amely befészkelődött az oligarchiába és elveszejtette azt, a nagy szabadság révén még dúsabban és vadabbul megterem a demokráciában is, és leigázza azt. És valóban, a szertelenség mindig nagy, ellenkező végletű változást robbant ki az évszakokban, növényekben, az élő testben és nem utolsósorban az alkotmányokban is.
  
Ajánlott olvasmány:

Megjegyzések