Miért tekintélytisztelő a jobboldal?











A jobboldal és a baloldal ellentéte - bár bizonyos körökben ezt ma divatos tagadni - létezni fog, amíg létezik modern értelemben vett politika. Az ellenforradalmár filozófus, Molnár Tamás a politikai frontvonalak kuszáltsága ellenére kijelentette: "A jobboldal és a baloldal igenis létezik, és a kettő lényegileg különbözik egymástól." Ez a lényegi különbség érinti az egyéni élet és a közélet céljáról alkotott elképzelést és így lényegében mindenre kiterjed.

A baloldaliak lázadnak a természet ellen és azt a saját eszméik szerint akarják átalakítani, hogy a földön megvalósíthassák az utópiájukat. Elutasítják a tekintélyt, elutasítják a felülről jövő hatalmat és minden hagyományos modellt, amire építeni lehetne: nem az emberi természetnek leginkább megfelelő rendszert akarják kialakítani, hanem épp az emberi természetet akarják megváltoztatni a rendszerükkel.

A jobboldaliak igenlik a tekintélyt, a hagyományt és nem törnek a baloldal hübriszével a természetre, hanem előbb meg akarják ismerni annak rendjét és követni akarják. Ideáljaik mind-mind összhangban állnak a természet harmóniájával. A jobboldal alázatos és egyben realista módon tekint a dolgokra: olyanként akarja elfogadni őket, amilyennek természetük szerint lenniük kell.

A baloldal minden gátlástalansága, sikere és sikertelensége abból fakad, hogy nem érdekli a dolgok rendje, eleve tagadja, hogy az embernek lenne természete és ezért bármit hajlandó felrúgni, hogy kierőszakolhassa a forradalmi változást, a progresszió soron következő lépését. A jobboldali magát akarja legyőzni, a baloldali pedig a világot - mindenki mást.

Az is fontos különbség, hogy a baloldali ember az egész társadalmat át akarja alakítani, a jobboldal pedig Russel Kirk megfogalmazása szerint "mindenekelőtt a lélek és a jellem megújításával" próbál javítani közössége életén és ezt magával kezdi - nem kezd el "rendszerszintű problémákról" sopánkodni és a sárba rántani minden tekintélyt.

A jobboldali ember normális. Tudja, hogy tekintély nélkül nem megy.

A baloldali ember nem normális. Lerombolja a tekintélyt és észre sem veszi, hogy hatalma nem lesz több, mint az emberek fölött gyakorolt kontroll. Minden benső tartalmát és értékét elveszíti és végül a közjó szolgálatára is alkalmatlanná válik.

Autoritás vagy kényszer?
Természet vagy utópia?
Jobb vagy bal?

Ezek olyan alapkérdések, amik nem tűnnek el a közéletből attól, hogy a szocialisták (végre) kiszenvednek és "le lehet végre zárni a XX. századot". Nem a világnézettelenség fogja lezárni a XX. századot, hanem a kommunizmus által hátrahagyott mocsok kitakarítása a fejekből, a lelkekből - a kulturális ellenforradalom. Vannak örök kérdései a politikának, amikre autentikus válaszokat kell adni és nem lehet őket azzal félretolni, hogy "az ideológiák kora lejárt". A jobboldalnak nem kell pironkodnia tekintélytisztelete miatt. Autoriter, hiszen az emberi természet igényeire akar választ adni és nem az utópiák szirénhangjaira, amik a zátonyok felé csalogatnak. Az emberi természet ugyanis igényli a tekintélyt.

Colonel

Megjegyzések

  1. Gondolom, Rákosi idejében is tekintélyként tisztelted vezérünket, tanítónkat, új életünk első építőjét, hazánk békéjének és függetlenségének nagy harcosát, Rákosi elvtársat. Hiszen, ha ő nem volt „felülről jövő hatalom”, akkor senki. Hiszen nála volt a bikacsök, ugye mint minden tisztelnivaló, „felülről jövő” hatalom esetében, nemde?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rákosi minden volt de tekintély nem.

      Törlés
  2. Lám ,fenti kommentiro a "felülröl" szót emberi, ő
    politikia alakban képzeli...Látsziok az óriási mentális szakladék a szavak frontján..."Felülröl",a szellemi sprirtuaális régiokat jelzik,azt a világot aminek a tagadása az alapja minden balos ,vagy csak önsorsrontó embrenek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aha.
      Akkor már csak azt döntsétek el, légyszi, hogy melyik verzió az érvényes: amelyik a halál után pokolra küldi a hitetleneket, vagy amelyik egy újszülött testébe transzferálja át az örökké vándorló lelkeket? Mert értem, hogy az életem folyamán tekintélyként kell tisztelnem a spirituális régió földi helytartóit, de jó lenne azt is tudnom, hogy mi történik velem a halálom után.

      A demokratikus megközelítés se segít, mert ha szavazásra bocsátanánk, egyelőre a keresztények állnának nyerésre, de lehet, hogy 50 év múlva, az Európai kalifátus eljövetelével már hinduból lesz több a földgolyón. Attól fogva akkor

      1. automatikusan a lélekvándorlás elve lesz érvényes, vagy
      2. megvalósul a liberálisok legszebb álma, a hatalom szétválasztásának elve, azaz a keresztények továbbra is pokolra jutnak, míg a hinduk lelke a továbbiakban is vándorolni fog?

      Előre is köszönöm a válaszodat, sokat fogsz vele segíteni.

      Törlés
    2. Földi emberek döntése nem befolyásolhat transzcendens valóságokat. Tehát például nem lehet megválasztani Istent, stb. Minden valamirevaló hitrendszer szerint nincs idő a túlvilágon ezért változás sincs.

      A halálod után vagy a mennybe jutsz és örökké Istennel leszel, vagy a pokolra jutsz és örökké nélküle leszel. Ezen semmilyen kalifátus vagy hasonló földi tényező nem változtat. Meghalsz, aztán üdvözülsz vagy elkárhozol. Sok kegyelmet!

      Törlés
    3. És ha történetesen Indiába születtünk volna, akkor most pont ugyanilyen magabiztosan magyaráznád el, hogy a lelkünk a halálunk után egy újszülött testébe költözik? Honnan gondolod, hogy pont nektek van igazatok? A Szentírás azért mindenek feletti tekintély, mert Istentől jön, azt viszont, hogy Istentől jön, magából a Szentírásból tudjuk. Saját farkába harapó logika…

      Törlés
    4. Ez nyilván hit kérdése, de az Igazság lényege szerint abszolút és így nem függhet attól, hogy hol vagyunk, vagy ho születtünk.

      Törlés
    5. És akkor még egyszer kérdezem: honnan tudjátok, hogy pont nektek van igazatok, amikor a vallásos dogmák lényegükből kifolyólag bizonyíthatatlanok?

      Törlés

Megjegyzés küldése