Szegények és gazdagok mindig is lesznek

A baloldali forradalmárok hisznek a vagyoni egyenlőség lehetőségében, ezzel szemben az ellenforradalmárok mindig is kérlelhetetlen realizmussal viszonyultak ehhez az utópiához. A különösen nagy ostobaságok között is kitüntetett helyen szerepel az az elképzelés, hogy a kommunizmus vagyoni egyenlőséget illető eszméje szép volt, csak rosszul sült el a projekt. Talán majd legközelebb...

Nem. A vagyoni egyenlőség eszméje egy mélységesen destruktív, 
alantas és társadalomellenes utópia. 

A vagyoni egyenlőtlenségek mindenhol, mindig kialakulnak és újratermelődnek. Ez önmagában egyáltalán nem rossz dolog. Minden ország minden városában és falvában is vannak gazdagabb és szegényebb emberek, amióta a világ a világ, mégis vannak, akik szerint a Föld jobb hely lenne, ha a vagyoni különbségeket kiegyenlítené valaki (például az állam). Mondjuk afféle Robin Hood módjára el lehetne venni a gazdagok pénzét és a szegényeknek lehetne adni. Heuréka!

Szociálisan érzékeny szemeinket ellepik a meghatottság könnyei, olyan nagyszerű és nemes gondolat! Elvenni és másnak adni... Vagy - még jobb! - nivellálni a béreket... Az eszményi államban tehát keressen ugyanannyit a kukás, mint a főorvos, vagy bárki más. - Várj, várj, mondok jobbat! Vonjuk el a sikeresebb vállalatok profitját és adjuk oda a sikertelenebbeknek! És, hogy mindenki egyaránt részesülhessen a javakból, rögzítjük az árakat! Zseniális! - kiáltunk fel és vidám kurjongatások közepette futunk a szabadékba. 

A bérnivellálás motiválatlanná teszi a munkavállalókat, senki nem akar minőségibb munkát végezni ugyanannyi a pénzért. A sikeres vállalatok profitjának elvonása visszaveti a gazdaságot, veszteséges és irracionális fejlesztéseket eredményez. A rögzített árak miatt a piac nem fog rugalmasan reagálni a gazdasági változásokra és az első adandó válsághelyzetben össze fog omlani... De az eszme szép és igazságos...

Ja nem. Nem igazságos, mert jó eséllyel azoktól vesz el, akik nagyobb erőfeszítést tettek anyagi javaik gyarapítása végett... Mondjuk egy nagyobb profitot termelő bolttól elveszik a többletet. Még mindig szép eszme? De vessünk ki inkább adókat a gazdagokra, hogy ne érje meg egy ponton túl gazdagodni... Roppant igazságos és előremutató. 
  

Gyurcsány Ferenc nemrégiben kijelentette, hogy szerinte a vagyoni egyenlősítés utópikus, nem reális politikai cél. Ebben igazat is kell adnunk ennek a hétpróbás gazfickónak. A vagyoni egyenlősítés és az alapjövedelem minden, csak nem igazságos és nem ésszerű, ezt pártállástól függetlenül minden épeszű embernek be kell látnia. 

A forradalmi irányzatok vagyoni egyenlőséget követelnek, amivel a társadalmat szükségszerűen tönkreteszik. Szemük előtt egy kövér cilinderes bankár képe lebeg, amint egy jókora pénzeszsákon terpeszkedik, szivarfüstöt fúj a koldusok arcába és öblösen röhög rajtuk. Forradalmi irányzat válogatja, hogy ez az alak a nemzetközi zsidó-e, vagy a  gyűlöletes kapitalista burzsoá. A lényeg, hogy tönkre kell tenni és a pénzét a szegényeknek kell adni. 

Amit az utópisták nem értenek az az, hogy mindig lesz nagytőke, mindig lesznek gazdagok és szegények. Amin talán érdemes (józanul) változtatni, az a gazdasági javak és a politikai befolyás viszonya. A plutokrácia az a rendszer, amelyben egyedül a gazdagság biztosít hatalmi befolyást és a tőkefelhalmozás mértéke határozza meg a politikai erőviszonyokat. Ez nyilvánvalóan rossz, hiszen a vagyonosodáshoz szükséges képességekhez nem szükségszerűen társulnak a megfelelő államférfiúi erények. Az ellenforradalmárok a meritokratizmus elvét tartják követendőnek, vagyis az érdemelvűséget. A felemelkedés lehetőségét meg kell adni mindenkinek, aki a felfelé vezető úton támadó szükségszerű nehézségek leküzdésével bizonyítja rátermettségét, de csak az érdemek és az alkalmasság lehet döntő ebben, nem csupán a gazdasági hozzáértés vagy bármilyen más szempont. 

    

A társadalom szétszakadása és a szociális demagógiával fellépő szélsőségek megjelenése természetesen nem célja az ellenforradalmároknak, hiszen nem "osztályharcot" akarnak, hanem rendet. 

Nem hiszünk az egyenlőségben, ebben a hamis bálványban. A szabadságot, a minőséget és a rendet sokkal többre tartjuk ennél a forradalmi ábrándnál. Tudjuk, hogy a szabadság az egyenlőtlenségre való jog, amely mind az egyénnek, mind a társadalomnak csak a javára válik, ha hűséges társként kíséri a rend, amely egyensúlyt teremt. 

Tehát...

Ellenezzük a gazdasági és társadalmi nivellációt. Nem értünk egyet az egyenlőség utópiájával, azt károsnak tartjuk a társadalomra nézve. Célunk a meritokrácia biztosítása és a társadalmunkban rejlő értékek szabad és rendezett kibontakoztatása.

Írta: Colonel

Ellenforradalmár-blog