Hogyan győzzük le a liberalizmust?

1884-ben Don Felix Sardá y Salvany "A liberalizmus bűn." című művében lefektetett három alapelvet, amelyekkel le lehet győzni a liberalizmust. Olvassuk el és próbáljuk adaptálni a jelenkor kihívásainak megfelelően:

"A leghathatósabb és legalkalmasabb óvszerek a liberalizmus által megmételyezett nemzetek számára.

1. A jó katolikusoknak szervezkedése. 

Legyenek azok sokan vagy kevesen, szükséges, hogy egymást minden városban és községben ismerjék, egymással érintkezzenek és egyesüljenek. Szükséges továbbá, hogy minden városban és községben egy katolikusokból álló bizottság létezzék, amely a katolikus mozgalmat — akciót — vezeti. Ezen szervezkedés erőt és bátorságot önt a határozatlanokba és ingadozókba, ellensúlyozza a „mit fognak mondani" lohasztó hatását s a tömeg erejét kölcsönzi a magában véve gyönge egyednek. Ha nem vagytok többen, mint tizenketten, az sem baj, álljatok össze, alapítsatok egy katolikus ifjúsági, Sz. Vincze- vagy más egyletet. Lépjetek érintkezésbe a szomszéd város vagy talán a főváros hasonló egyletével, sorakozzatok és szoruljatok össze minden tájon, egyleteket egyletekkel csoportosítva, pajzsaitokat egymásra fektetve a római hadsereg védőfedeleként, ha kevesen vagytok is, győzhetetlenek lesztek. Ekként egyesülve fennen lobogtassátok az igaz és józan tan zászlaját, ne hímezzetek-hámozzatok, az ellenséggel ne alkudozzatok s vele semmiféle szövetségre ne lépjetek. Igen szép, rokonszenves és lovagias a megalkudni nem tudó bátor ember alakja, aki mint a szelek és hullámok által csapdosott szikla bármilyen ellenkezések között is rendíthetetlenül megállja helyét. 

Mindenekelőtt jó példára van szükség. Magaviseletetek mindenütt valóságos prédikáció legyen, s meglássátok, hogy csakhamar előbb tiszteletet, utóbb csodálatot s végre rokonszenvet fogtok magatok iránt ébreszteni. A párthívek nem fognak elmaradni. Óh, ha a jó katolikusok mind föl tudnák fogni ama dicső világi apostolságot, amelyet módjukban áll lakhe­lyükön gyakorolni! Plébánosukkal egyesülve, s vad szőlő módjára a plébánia falaiba kapaszkodva, mint az ős torony, minden szélvésszel és zivatarral dacolhatnának.

2. A jó hírlapok. 

A jó újságok közül válasszátok a legjobbat, amely a titeket környezők szükségleteinek s értelmi fokának megfelel. Ne elégedjetek meg azzal, hogy e lapot magatok olvassátok, hanem adjátok másoknak is olvasni, s ahol szükséges, magyarázzátok meg, legyen e lap a ti működésetek alapja, álljatok be hozzá levelezőknek, szerezzetek neki előfizetőket, könnyítsétek meg, amennyire lehet, a szegény szerkesztők rendkívül nehéz és fáradságos munkáját. Adjátok e lapot a pályájukat kezdő fiatalembereknek, emeljétek ki előttük e lap irodalmi előnyeit, szép és kellemes irányát, finom gúnyát, szóval érdekességét. A fiatalember megízleli a mártást s utóbbi megízleli a vele leöntött húst is. íme így szokott működni az ellenség, így kell működnünk nekünk is. A jó lap korunkban valóságos életszükség. Bármit is beszéljenek hátrányairól, ezek sohasem érik el előnyeit és a hasznot, amelyet eredményez. A jó lapokon kívül pártolni és terjeszteni kell minden más hasonló jellegű iro­dalmi kiadványt, úgymint alkalmi röpiratokat, nevezetesebb beszédeket, jelesebb pásztorleveleket stb., stb.

3. A katolikus iskola. 

Ha a tanító buzgó katolikus s megérdemli a bizalmat, úgy őt minden lehető módon támogatni kell, — de ha nem jó katolikus, akkor egész nyíltan azon kell lenni, hogy minden hitelét elveszítse. Az ilyen ember a községnek valóságos ostora. Szükséges, hogy az ördögöt az emberek úgy ismerjék, mint ördögöt — s ne bízzák reá oktalanul a legfőbb dolgot, a nevelést. Ha valahol megtörténik, hogy iskolát iskola ellen, zászlót zászló ellen emelnek, a lehetőség szerint szerzeteseket kell az iskolába hozni, s ha ez nem volna lehetséges, a tanítást és nevelést csakis megbízható, buzgó világi katolikusokra kell bízni.

A tanításnak ingyenesnek, az iskolának mindenki számára reggel, délután, este nyitva kell lennie. Ünnepnapokon ártatlan szórakozásokkal kell a gyermekeket az iskolához édesgetni. Meg kell mondani a gyermekeknek, hogy a másik iskola, amelyben az istentelen tanító tanít, a Sátán iskolája. Danton, a híres forradalmár folytonosan azt hangoztatta: „Bátorság, mindig csak bátorság!" A mi kiáltásunk mindig ez legyen: „Szabadság, nyíltság, világosság és mindig csak világosság!" Ennél nincs alkalmasabb mód a pokoli árnyak elűzésére, amelyek csakis a sötétségben képesek az embereket elcsábítani."

_______________________________

Eddig idéztük a szerzőt. Most pedig gondolkozzunk el azon, hogy 2017-ben Magyarországon hogyan tudunk a leghatékonyabb ellenforradalmi tevékenységet kifejteni a kulturális megújulás érdekében.