Eltűnődtünk-e már azon, hogy honfitársaink többsége miért viszolyog az
"ellenforradalomtól", miközben a forradalomnak pozitív tartalmat
tulajdonít? [Egedy Gergely gondolatai a Heti Válaszból]
Miért tekintik ezt sokan a politikai csapások egyik legszörnyűbbikének?
Konzervatív nézőpontból e helyzet felettébb visszás, hiszen - életidegen
megoldások kierőszakolásával - éppen a baloldali forradalmak okoztak
mérhetetlen károkat a nemzeteknek. Húsz évvel a rendszerváltás után a
legfőbb ideje átgondolni eltorzított fogalmaink tartalmát...
Az országot romlásba taszító szocialista kormányzat tevékenységét aligha lehetne a forradalmi jelzővel illetni, a hatalomra kerülő jobboldalnak mégis az a legfontosabb feladata, hogy ellenforradalmat hajtson végre. Másként ugyanis esély sincs a (poszt)kommunizmus örökségének eltávolítására. Szembe kell fordulni az "ancien régime" világképével, hiszen azt elsődleges felelősség terheli azért, hogy idáig süllyedtünk. A XIX. század spanyol gondolkodója, Donoso Cortés úgy vélte, vannak történelmi helyzetek, amelyekben az egyetlen megoldás a konzervatív forradalom... Vagyis az ellenforradalom. Ilyen helyzetbe kerültünk.
Az országot romlásba taszító szocialista kormányzat tevékenységét aligha lehetne a forradalmi jelzővel illetni, a hatalomra kerülő jobboldalnak mégis az a legfontosabb feladata, hogy ellenforradalmat hajtson végre. Másként ugyanis esély sincs a (poszt)kommunizmus örökségének eltávolítására. Szembe kell fordulni az "ancien régime" világképével, hiszen azt elsődleges felelősség terheli azért, hogy idáig süllyedtünk. A XIX. század spanyol gondolkodója, Donoso Cortés úgy vélte, vannak történelmi helyzetek, amelyekben az egyetlen megoldás a konzervatív forradalom... Vagyis az ellenforradalom. Ilyen helyzetbe kerültünk.
Hogy
mi is az ellenforradalom? Molnár Tamás filozófusnál senki sem jelölte
meg tömörebben a célját: "Az ellenforradalmárok feladata egyszerűen az,
hogy megvédjék a társadalmat és a rendezett közösség elveit." "Csak"
ennyi - ám érezzük, hogy ez roppant sok. Talán úgy is fogalmazhatunk,
hogy az ellenforradalom mindenkori szerepe a dolgok természetes
rendjének helyreállítása.
A kibontakozást megbénító, sokak gondolkodását rabul ejtő posztkommunista örökség felszámolásához három feladat megoldására van szükség. Hogy melyek ezek? Az autoritás helyreállítása, politikai közösségünk identitástudatának újraépítése és megszilárdítása, valamint azon hagyományok felkarolása, amelyek a magyar kultúrát erősítik.
A kibontakozást megbénító, sokak gondolkodását rabul ejtő posztkommunista örökség felszámolásához három feladat megoldására van szükség. Hogy melyek ezek? Az autoritás helyreállítása, politikai közösségünk identitástudatának újraépítése és megszilárdítása, valamint azon hagyományok felkarolása, amelyek a magyar kultúrát erősítik.
Az ellenforradalom megkerülhetetlen feladata a tekintély restaurációja.
A társadalmat összetartó kötelékekből
kilúgozták az autoritást - s ez megbontotta az egyén és a közösség
természetes viszonyát, háttérbe szorítva az utóbbi érdekeit. Sikerre
csak akkor számíthatunk, ha felismerjük: az autoritások természetes
módon kapcsolódnak össze, ezért mindenekelőtt a kulcsintézménynek, az
államnak a tekintélyét kell helyreállítani. Pontosabban megteremteni,
hiszen a rendszerváltáskor létrehozott demokratikus állam nem tudott az
autoritás forrásává válni, a 2002 óta folytatott kormányzati politika
pedig legitimitásának maradványaitól is megfosztotta a nemzet
legfontosabb politikai intézményét.
Az ellenforradalom másik feladata, hogy kialakítsa a politikai közösség iránti lojalitást.
A
nemzetet a közös hűség tárgyává kell tenni - ezért meg kell törni azon
eszmék uralmát, amelyek gyengíteni akarják a nemzeti kohéziót. A nemzet
konzervatív felfogása ugyanakkor megköveteli, hogy a nemzet iránti
elkötelezettség összeegyeztethető legyen a közösséget fenntartó többi
politikai értékkel.
Az ellenforradalomnak a kultúrában is végbe kell mennie.
A globalizáció korában a nemzeti szuverenitás utolsó
bástyája a kultúra. Szakítani kell tehát az értékek tekintetében magát
"semlegesnek" minősítő állam koncepciójával, s a közösséget fenntartó
kultúrának elsőbbséget kell kapnia az "alternatívák" öncélú
hajszolásával szemben. Ez az eddig uralkodó liberális paradigma
elvetését jelenti, de akár a "kultúrharcot" is vállalni kell, mert nincs
vesztegetni való időnk.
A francia író és gondolkodó, a
monarchista Georges Bernanos találóan állapította meg: reakciósnak lenni
annyi, mint életben lenni, hiszen csak egy holttestről állítható, hogy
nincsenek már reakciói... A magyar társadalmat és államot új életre kell
kelteni, s a teendők nem kevesebbet, mint ellenforradalmat igényelnek.
Ez nem tévesztendő össze a szélsőségekkel; végrehajtásának egyik fontos
eredménye éppen az lesz, hogy a radikalizmus alól kicsúszik a talaj. Az
ellenforradalom nem ellentétes forradalom, hanem a forradalom ellentéte.
Az ellenforradalom a konszolidáció letéteményese; a konzervativizmus
maga az ellenforradalom. Nem kell tehát félnünk tőle, sőt, ez a
reményünk.
Nincs félni való.
VálaszTörlés