A tradicionális társadalmak jórészt korlátozták az üzleti tevékenységeket és a modern szóval élve „civil társadalom” működését világos keretek közé szorították. Az ókori görögök a kézműveseket és a kereskedőket a politikai hatalmat képző és birtokló csoportnak egyértelműen alárendelték. Nem csak Spártában. Az indiai kasztrendszerben a vaisiják ugyanígy alá voltak rendelve a papi és a harcos kasztnak.
A középkori keresztény Európában is leginkább az idegenek bonyolították a kereskedelmet és a hiteléletet. A nemesség méltatlannak tartotta magához, hogy a matériába süllyedjen és maga forgassa a tőkéjét. Egyes lovagrendekbe még azokat sem vették fel, akiknek az ősei között volt kereskedő. A spirituális és világi hatalom egységesen határolta be az anyagi nyerészkedést. A hagyományos társadalmakban a vásárnap különleges alkalomnak tetszett a résztvevők számára és a fogyasztás sosem válhatott rutinná.
Nicolás Gómez Dávila szerint
„A katolicizmus egyik legnagyobb kulturális érdeme az, hogy előnytelen klímát teremtett a gazdasági tevékenységhez.”
Ebben a protestantizmus hozott változást, hiszen egyes irányzatai már nem marasztalták el a hitelezőket, sőt a gazdasági sikerre Isten áldásaként kezdtek tekinteni. A protestáns hivatásetikának - mint azt Max Weber is leírja - kétségkívül nagy szerepe volt abban, hogy a kapitalizmus kialakulhatott és a harmadik rend átvehette a hatalmat az első kettőtől. A polgárosodás folyamata ugyanis nagyrészt erről szólt: a tőke csendes diadalt aratott a klérus és az arisztokrácia felett, és egy polgári plutokrácia jött létre, vagyis a pénz minden korábbinál nagyobb hatalomhoz juttathatta az embert. A hagyományos meritokratikus, arisztokratikus eszmény csakhamar anyagiasságba fulladt és az elitek is föladták ethoszukat az újért cserébe.
Ipari forradalom
Ahogy a felvilágosodás által ihletett forradalmak átformálták a politikai kultúrát, úgy formálta át az ipari forradalom az anyagi kultúrát. Mindkét folyamat hatással volt az emberi lélekre és a társadalom egészére is. A gazdaság innentől elsőbbséget kezdett élvezni a közgondolkodásban a politikai, kulturális, vallási tevékenységekkel szemben.
Az ipari forradalom átalakította az ember időhöz, térhez, anyaghoz fűződő viszonyát és olyan gazdasági egyenlőtlenségekkel torzította el a társadalmi hierarchiát, amelyek további politikai forradalmak alapját teremtették meg. A marxi osztályharc gondolata már ebben közegben született meg. A polgárság és a tőke hatalomátvételével szemben a változás károsultjai, a proletárrá züllesztett tömegek nevében szállt síkra a kommunizmus.
A kommunizmus mellett elment a történelem és a modern tömegtársadalmak a kapitalizmus extrém formái felé haladtak tovább. A válságra adott baloldali forradalmi válasz a magántulajdon tagadása és a gazdasági erőforrások barbár kisajátítása volt. A kapitalizmus sokkal közelebb áll az emberi természethez, mint a kommunizmus ezért életképesebbnek is bizonyult annál. De a túlfeszítése mára már az erőforrások kimerítését és az emberi élet minőségét fenyegetik, a fogyasztás ugyanis mindenen úrrá lett.
Fogyasztói társadalom
A fogyasztói társadalomban a plutokrácia végletessé növekedett, olyannyira, hogy maga az állam is szolgáltatóvá vált. A gyámoltalan tömegek elvárják, hogy istápolja őket, megvédje őket a bajban, jóllakassa, segélyezze őket, de cserébe ne várjon el semmit. Eközben minden termékké vált, mindenre brandek épültek. Az egész világot beárazták, még az emberek lelkét is. Az anyagiasság túlburjánzása odáig vezetett, hogy a transzcendenciára való nyitottság egyre csak csökkent.
Az indusztrializált, kommercializált tömegtársadalom túlfeszíti a természet adta kereteket és előbb-utóbb összeomlasztja a jóléti, szolgáltatói államot. Akkor azt az organikus társadalomszervezési modellt kell feleleveníteni, ami nem a profitmaximalizációt, nem az individuális érdeket, hanem a közösség javát tartja szem előtt harmóniában a természettel.
A baloldal a magántulajdon támadásával reagált a kapitalizmust kísérő válságjelenségekre, a jobboldalnak ezzel szemben a közösségek megerősítésével kell reagálnia.
Írta: Ultor
Remek írás! Szerintem az írója rátapintott a lényegre.
VálaszTörlésAz életforma forradalma volt az ipari forradalom. Az életforma pedig átalakítja a gondolkodást is. Nyilvánvaló, hogy nem csak a javunkra, hanem sok szempontból a kárunkra is vált ez az átalakulás. A hibákat ki kell javítani.
VálaszTörlésEz a cikk nem filozófia, hanem elcsépelt mémek amalgámja. Minden megvetésem a szerzőé.
VálaszTörlés