Az első kérdés
Ha úgy döntöttél, hogy megnyitod a határokat, akkor súlyos kérdésekkel kell szembenézned. Az első: Olyan helynek tartod Európát, ahol bárki a világon nyugodtan letelepedhet a jobb élet reményében?
Angela Merkel 2010-ben kijelentette, hogy a multikulturalizmus megbukott, ennek ellenére öt évvel később mégis igennel felelt erre a kérdésre. Vajon azt gondolta a német kancellár, hogy ami kicsiben nem működik, az majd nagyban működni fog? A csavaros logikája következtében Németországba alig egy év alatt a teljes lakosság két százalékának megfelelő ember áramlott be.
Számok és különbségek
A bevándorláspárti liberális elit kezdetben azt hitte, hogy kevesebben jönnek és előbb-utóbb haza fognak menni, de hamarosan számukra is világossá vált, hogy sokan jönnek és nem akarnak hazamenni. Ezt követően megbomlott a politikai akarat egysége és két tábor alakult ki: Az egyik fél képviselői úgy vélekedtek, hogy az érkezők idővel integrálódnak és európaiak lesznek. A másik fél kikérte magának ezt a gyarmattartó felfogást, és rögvest az integráció ellen foglalt állást.
Ezzel megalapozta a párhuzamos társadalmak kiépüléséhez vezető utat.
Amíg előfordulhat, hogy Lampedusa szigetére huszonnégy óra alatt hatezer ember érkezzen, addig sikeres integrációra gondolni sem lehet. A józanész azt üzeni, hogy minél nagyobb az érkezők száma és minél komolyabbak a vallási, kulturális és etnikai különbségek, annál hosszabb és nehezebb folyamatról van szó. Ilyen viszonyok között illúzió azt gondolni, hogy a migránsok valaha is európaiak lesznek. Inkább Európa került közelebb a harmadik világhoz.
Hihetetlen...
Az EU liberális elitje 2015-ben azért, hogy katasztrofális lépését keresztülvigye, elképesztő dolgokat akart elfogadtatni velünk, európaiakkal. Először is, hogy higgyük el – az iszlám egy békés vallás, másodszor, hogy a multikulturalizmus működik, harmadszor, hogy a bevándorlás mértéke jelentéktelen, és végül azt, hogy a beáramló migránsok identitása nem is számít.
Barack Obama még arra is meg akart tanítani minket, hogyan kell értelmezni, ha iszlamisták lefejeznek egy túszt a szíriai sivatagban. A volt amerikai elnök szerint egy ilyen támadásnak talán kevesebb köze van az iszlámhoz, mint a világ bármely más vallásához. Ezek után azon sem csodálkozom, ha sokak szerint néhanapján belefér egy pár késelés, gázolás és néhány öngyilkos merénylet. Azt azért remélem, hogy a véleményvezérek gyerekei nem Ariana Grande rajongók, a szilvesztert nem Kölnben ünnepelték és még időben lemondták a barcelonai nyaralást.
Merkel, Zuckerberg és a cenzúra
Ahol a politikai elit felelőssége életbevágó kérdéseket vet fel, ott a komoly párbeszéd elengedhetetlen. Egy bekapcsolva maradt mikrofonnak hála megtudhattuk, hogyan vélekedett erről a német kancellár és a Facebook alapítója.
2015. szeptemberében miután Angela Merkel számon kérte a migránsellenes írásokat Mark Zuckerbergen, egy new york-i ebéd során közöttük az alábbi rövid eszmecsere zajlott le:
Merkel: „Ezen még dolgoznunk kell egy kicsit. Dolgoztok rajta?”
Zuckerberg: „Igen.”
Manapság a szólásszabadság védelme a konzervatívok ügye, ugyanis, ha a helyes álláspont csorbát szenved a cenzúra miatt, akkor kihívó nélkül maradnak a téves elképzelések.Ezért a téves elképzelésekből következő rossz politikát is nehezebb megváltoztatni akkor, ha a gondolat nem talál kihívóra. Arról nem is beszélve, hogy a probléma szőnyeg alá söprése kedvez a szélsőséges nézetek megerősödéséhez. Így vagy mindenki ártatlan, jóságos menekült lesz vagy azokat is erőszaktevőnek és terroristáknak nevezik, akik éppen előlük menekültek el.
A második kérdés
2016-ban az Európai Bizottság alelnöke, Frans Timmermans elismerte, hogy a bevándorlók hatvan százalékának nem volt több joga Európában élnie, mint bárki másnak a világon. Képzeljük el, hogy az illegális hatvan százaléknak mennie kell. Vajon melyik német politikai erő vállalná egy ilyen döntés kivitelezését? Nagy valószínűség szerint, aki már itt van, az itt is marad.
Hála Istennek a gazdasági bevándorlást egyre kevesebben támogatják. Tegyük, fel, hogy ezután csak menekülteket fogad be Európa. Mondjuk azt, hogy mindig meg tudjuk állapítani egy adott személyről, hogy gazdasági migráns vagy menekült.
Itt jutunk el, a második kérdésig: Vajon Európa továbbra is befogad minden háború vagy politikai üldöztetés elől menekülőt, akinek erre alapos igénye van? Úgy gondolom felelősséggel, ez sem lehetséges. Több százmillió emberről lehet szó.
A nyugati világnak döntenie kell: Tényleg arról kell vitatkoznunk, hogy egy nő, lehet-e férfi? Vagy arról, hogy egy férfi lehet-e az év nője, miközben iszlamisták fegyverekkel rohanják meg az európai városokat? Fizessük ki a kötelet, amire felakasztanak?
Első lépésként el kell ismerni, hogy a tömeges bevándorlás támogatása történelmi hiba. A második lépésben meg kell fékezni az áradatot.
Lehet, hogy a kerítésépítés nem megoldás minden problémára, de kétségkívül ez a megoldás kezdete. Csak egy stabil Európa tud valós segítséget nyújtani. De csak akkor marad erős, ha megvédi a határait.
Írta: Renaud
A merénylőknek annyi közük van az iszlámhoz, mint a drogok fogyasztóinak a kereszténységhez.
VálaszTörlésAz iszlám maga az embertelen gyűlöletes terrorizmus.
Törlés