A politikai liberalizmus délibábja

A liberális kifejezést reakciós körökben számos félreértés övezi. Ezen nem csodálkozhatunk, hiszen amit liberalizmusnak neveznek az egyik országban, azt néha konzervativizmusnak hívják egy másikban, sőt forradalomnak tartják egy harmadikban. Ráadásul ez a fogalomzavar már igen régóta uralkodik. 

A XX. század legnagyobb katolikus történésze Christopher Dawson ezért tesz különbséget a liberális hagyomány és a liberális ideológia között. 


A liberális hagyomány a szabadság nemes eszméjén alapszik, ami az antikvitás óta az európai civilizáció büszkesége. Dawson azt is hozzáteszi, hogy ez később (de már jóval a felvilágosodás kora előtt) beépült a keresztény európai gondolkodásba.

Ezzel szemben áll a liberalizmus ideológiája, ami csak a XVII. századi Angliában alakult ki, részben a régi liberális hagyomány alapján. Később ebből alakult ki a politikai liberalizmus. A francia forradalmi terrort eredményező liberális ideológia ennél sokkal merevebb, dogmatikusabb, mivel szinte kizárólag filozófusok agyszüleménye. 

Dawson kapcsolatot látott a liberális ideológia okozta erkölcsi válság és a totalitárius rendszerek megerősödése között, ugyanakkor mindig védelmébe vette az emberi személyt értékelő liberális hagyományt.

A mai reakciósok, ellenforradalmárok, konzervatívok, tradicionalisták és monarchisták sokszor abba az elvi problémába ütköznek, hogy liberális vívmányokat használva kell védekezniük. Kiváló példa erre Jordan Peterson, aki a szólásszabadságával élve rettegésben tartja a neomarxista totalitárius őrülteket.

Ne határozzuk meg magunkat a szabadsággal és az úgynevezett liberális hagyománnyal szemben, hanem tudatosan küzdjünk a liberális politikai ideológia ellen. 

Renaud

Megjegyzések

Megjegyzés küldése