Jacob Rees-Mogg brit, konzervatív és arisztokrata. Nem utolsó sorban hatgyermekes családapa, aki a legjobb angolszász tradíciók megtestesítője, egy kétlábon járó Nagy-Britannia. Ráadásul egyre növekvő népszerűségének köszönhetően esélyes arra, hogy Theresa May utódja legyen.
Nem véletlen, hogy sajátos karaktere kiverte a biztosítékot a 444 újságírójánál, aki a magasságos nihilista elefántcsonttoronyból - Monty Python egyik filmrészlete alapján - egy cikkében kiosztotta neki “Az év arisztokrata idiótája” címet. Mindezt úgy, hogy a szerző egyébként nem tagadja, hogy a Moggmentum főszereplője elkötelezett, okos, szellemes és humoros figura. Nézzük meg, mivel érdemelte ki az idióta bélyeget a konzervatív politikus.
Íme egy sokatmondó megjegyzés Bede Márton tollából: “A királynő hozzá képest egy utolsó newcastle-i alkoholista tahó.” Az erős kezdést követően, a 444 szerzője ezzel a mentális atombombával támad: “Egy olyan emberről beszélünk, akinek így néz ki a családja:”
Őszinte rácsodálkozás, valóságos horror és döbbenet. Rees-Mogg családja úgy néz ki, mint egy normális család. Az egész írás azt érzékelteti, hogy ez a normalitás “fura”. Vajon mit hiányol a képről Bede Márton? Jobb szeretné, ha a kis Sixtus drag queenként táncolna a sarokban néhány transgender afgán bevándorlóval?
A cikk tehát - a rossz szándék hiányának feltételezésével is -, azt sugallja, hogy a brit konzervatívok reménysége komplett idióta, mert a nagyon “modern Angliában” nagyon hagyományos családja van.
Ideje az öveket becsatolni, mert újabb gyöngyszem következik a 444 szerzőjétől: “Rees-Mogg világképének alapja katolicizmusa, ami eleve különc hobbi egy alapvetően anglikán országban.”
Itt elfelejti az író, hogy ez a “különc hobbi” igen drága dolog. Sajnos egyre kevesebb európai űzi, de könnyen belátható, hogy jelentősége komolyabb mint a bélyeggyűjtésé vagy a kriketté. Ezért a “hobbiért” például John Fisher és Thomas More - számos angol mártírral egyetemben - az életével fizetett. De ez még nem minden, mert a cikk szerzője így folytatja a karakterábrázolást: “Ráadásul ő nem az egyház modernizáló szárnyával szimpatizál, hanem a lehető legdogmatikusabbal.” Lehet, hogy újdonsággal szolgálok Bedének, de hit és erkölcs dolgában nincs szívem teljes tudatlanságban hagyni: Akármit is kívánjon a “modernizáló szárny”, az Egyház erkölcsi tanítása soha sem fog megváltozni, mert nem tud megváltozni. Ebből az következik, hogy Rees-Mogg ugyanabban a tanításban hisz, mint minden jó katolikus két évezrede.
Nagyon úgy tűnik, hogy az író szerint a politikus eredendő bűne a keresztény hitéből fakad: “Szeptember elején például azzal borította ki Nagy-Britannia jelentős részét, hogy közölte, ő a maga részéről semmilyen abortuszt nem tud elfogadni, még abban az esetben sem, ha megerőszakolt nő magzatáról van szó.”
Rees-Mogg valóban markáns véleményt fogalmazott meg Piers Morgan és Susanna Reid reggeli műsorában, amikor szó szerint ezt mondta: “Az élet szent és a fogantatással kezdődik. Ezért az abortusz morálisan védhetetlen.” A kérdés szenzitív, de a politikus érvelésének igazsága - hit nélkül is - érthető és logikus: mert ha az élet a fogantatással kezdődik, akkor az abortusz abban az esetben is magzatgyilkosság, ha egy megerőszakolt nő gyermeke az áldozat. Az erőszak tragédiája ugyanis, nem lesz kevésbé fájó egy ártatlan gyerek életének kioltásával.
Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a homoszexuálisok “házasságával” kapcsolatos nézeteit sem rejtette véka alá: “Katolikus vagyok és komolyan veszem az Egyház tanítását.” - mondta, majd leszögezte, hogy ez a tanítás teljesen világos a kérdést illetően. Ami szintén nem túl “modern” látásmód, de legalább igaz. Talán az a fő problémája az írónak, hogy Jacob Rees-Mogg hívő katolikus, aki aktívan és ügyesen politizál?
De ezzel nem állt meg a menet, ugyanis kritika éri a konzervatív politikus világnézetének másik pillérét is: “Világképének másik alappillére a brit aranykor, a Birodalom, a Jó Öreg Albion. Bár gyakran vádolják azzal, hogy csak szerepet játszik, és ezeket a hülyeségeket egyszerűen nem gondolhatja komolyan, elég meggyőzően tud érvelni minden ellen, ami modern, amit egy modern politikustól el szokás várni.” Komolyan, azért kerül valaki egy lapra egy gyengeelméjű arisztokratákat kifigurázó Monty Python jelenettel, mert büszke hazájára és meggyőzően érvel a modernitás ellen?
Bede Márton írásában azt is megállapítja, hogy: Rees-Mogg “teljesen kilóg a pártjából és tulajdonképpen az egész brit politikából azzal, hogy vaskalapos-tradicionalista konzervatív elveiből soha nem enged egy fikarcnyit sem.”
Ellentétben a Liberális Demokrata Tim Farronnal, aki azért mondott le pártjának vezetéséről, mert úgy érezte, hogy “Krisztushoz való hűsége” összeegyeztethetetlen politikai szerepvállalásával, Rees-Mogg a nemtelen támadások dacára sem hajlandó elhagyni a politika világát. Nem hétköznapi egyéniség, hiszen egy olyan karakteres nyugati politikus, aki a mindennapok közéleti lövészárokharcában is hajlandó kiállni elvei mellett. Bede mégis azt sugallja, hogy Rees-Mogg bolond, hiszen szép családja van. Idióta mert hívő katolikus létére aktívan és ügyesen politizál. Gyengeelméjű mert büszke hazájára és meggyőzően kritizálja a modernitást. Röviden: idióta, mert normális.
A 444 szerzője lehet, hogy a múltat látja benne, de nagyot tevéd, mert Jacob Rees-Mogg nem a múlt, hanem a jövő.
Írta: Renaud
Sokan úgy tartják, hogy a politika mindenképpen korrumpál és csak gonosz gazemberek juthatnak hatalomhoz, ami nonszensz, szerintem pl. Rees-Mogg megvalósít valamit abból, amit régen államférfinak hívtak. Azért, mert nem fogadja el azokat a liberális kereteket, amik adottak, hanem önálló elveket képes megfogalmazni és követni. Köszönöm a cikket!
VálaszTörlésAz életben nem hallottam erről az emberről, pedig úgy tűnik kellett volna. Még több ilyen politikust!
VálaszTörlés