Elitizmus és populizmus - értelmiség és politika

A 888.hu Mike Cernovich jobboldali bloggert idézve bevetette a „konszarvatív” címkét is a jobboldalt megosztó törésvonalak elmélyítése érdekében. Az idézet szerint „A konszarvatív a jobboldali, aki élvezi, amikor a baloldal megb888a a jobboldalt és a saját hazáját.”

A Fidesz saját táborát eredményesen szalámizó „jobboldali” médiumok és véleményvezérek az érdemi, építő vita helyett mindeddig buzgón sározták azokat a „közéleti belgákat”, akik szerintük egyik oldalra sem álltak, hanem középen próbálnak egyensúlyozni a liberálisok és az illiberálisok (?) között. Üdítő színfoltként jelent meg ebben az ocsmány diskurzusban a Heti Válasz legújabb száma, amelyben Botos Máté (a PPKE volt dékánja) és Megadja Gábor (a 888 újságírója) vitáját olvashatjuk.

Megadja felrója a polgári konzervatív értelmiségnek, hogy a baloldal narratívájától nem határolódik el kellően, sőt a liberálisok tetszését keresi. „Vannak jobboldali értelmiségiek, akik szeretnek hízelegni a liberálisoknak.” Igaza van abban, hogy a jobboldal nem hódolhat be kulturálisan vagy politikailag a nihilista és relativista baloldalnak – bizonyos kérdésekben sokkal öntudatosabbnak és összetartóbbnak kell lennie azoknak a jobboldaliaknak, akik a baloldali utópizmust elutasítják. Az újságíró ugyanakkor úgy látja, hogy az értelmiség, mint olyan nem formálhat kizárólagos jogot a politika fölötti őrködésre.

A klasszikus szemlélet szerint (amely a modern értelemben vett elit és értelmiség fogalmát nem ismerte) a politikaira vonatkozó tudás és a politikai cselekvés képessége kevésbé volt mesterségesen szétválasztható.

Platón szerint a helyes etikai és politikai cselekvés alapvetően tudás kérdése. Aki tudja, hogy mi a jó, az cselekedhet helyesen. Az állam vezetésében tehát azoknak kell teret biztosítani, akik rendelkeznek az ehhez szükséges bölcsességgel.

„Ugye a filozófus az, aki képes megragadni az örök változatlan létezőt; aki viszont nem, hanem a sok és sokféle változó dolgok között kószál, az nem filozófus. Melyik legyen az állam vezére? [...] Azokat tegyük meg őröknek, akik képesnek mutatkoznak az államok törvényeinek és szervezetének megőrzésére.”

Az utópista baloldaliak véleménye gyakran megegyezett ezzel az alapvetéssel, csak azzal a különbséggel, hogy míg Platón valódi filozófusokra, a politikai tudás méltó birtokosaira vonatkoztatta, addig a forradalmárok monopolizálni kívánták az intelligenciát és az „értelmiségi” címet kizárólag maguknak tartották fenn. 

Molnár Tamás szerint „az értelmiségi úgy bukkant fel, mint annak a tudásnak, kultúrának és terminológiának az ismerője, amely nélkül a hagyományos társadalom és világkép falai ellen rohamra induló középosztály nem érhette volna el forradalmi eredményeit. Ha más-más területen is, ám az értelmiségi és a polgár együtt munkálkodtak azon, hogy a feudális társadalom és az egyház elnyomó tekintélyével szembeszegülve fokozatosan kitágítsák a kor politikai, gazdasági és kulturális horizontját.”

Megadja elvitatja az értelmiség létjogosultságát. Egalitárius felfogása szerint „egyáltalán nem biztos, hogy az értelmiségi tudása értékesebb, mint a nyolc általánost végzetteké.” Szerinte egy értelmiséginek semmivel sem lehetne nagyobb szava a közéletben, mint egy nyolc általánost végzett embernek. Az értelmiségellenesség itt már az egyenlőség forradalmi eszméjébe torkollik.

Botos Máté szerint „Aki több nyelven beszél, világlátott és olvasott, igenis relevánsabban gondolkodhat a köz ügyeiről, mint a nyolc általánost végzettek.”

A jobboldal számára hierarchia szükségessége megkérdőjelezhetetlen alapelv. Egyedül az lehet kérdéses, hogy az elit mi alapján választódik ki. A vitatkozó felek feltehetően eltérő értelemben használták az értelmiség és az elit fogalmát és ezekre definitív igénnyel sajnos nem térhettek ki. Megadja szerint a [politikai] elitben nincs helye az értelmiségnek, míg Botos egyértelműnek látja, hogy a politikusok maguk is az értelmiség köréből kerülnek ki és nem választható el élesen egymástól az elit két része.

Tisztázni kellene, hogy mi az elit? Ha egzakt választ kapnánk talán jobban megértenénk azt is, hogy jobboldali létére miért tűnik egalitáriusnak Megadja, aki minden jel szerint úgy véli, hogy az értelmiségieknek nincs helye a politikában, ők nem képezhetnek önálló kasztot, míg a a plebs előtt tetszelgő politikusok a politikai cselekvés képességét és az arra vonatkozó tudást is képesek egyesíteni magukban. Ennél sokkal inkább egyet lehet érteni azzal, ami alapján a jelenlegi kormány politikáját megítéli:

„Egyedüli elvárásom, hogy a fontos dolgokban, élet-halál ügyekben jól döntsenek. És szerintem ezekben a kérdésekben a mostani kurzus jól dönt.” 

Ezzel együtt is tökéletesen igazat kell adnunk Botosnak, amikor egy magát konzervatívként definiáló politikai  erőn teljes joggal kéri számon saját értékeit: „Egyébkét sem minden helyes, ami sikeres politikailag.”–fogalmaz. A morálnak a politikai cselekvésben is érvényesülnie kell. Ha ezt figyelmen kívül hagyja egy jobboldali kormány, akkor azzal saját maga alatt vágja a fát. Ugyancsak egyet értünk abban, hogy egy konzervatív kormány helyesen jár el akkor, ha tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét.

A vita alapvetően értékes volt és talán segít felülemelkedni a kulturális jobboldal megosztottságán. Olyan értékeket kell érvényesítenünk a politikában, amelyek jegyében összefoghatunk és meg tudjuk állítani a balliberális forradalom mindenre elszánt felforgatóit hazánkban és egész Európában.

Nem minden a hatalom, de jobb, ha mi kormányzunk mint ha az ellenség. 

Renaud & Colonel

Ellenforradalmár-blog