A társadalom nem az egyénen és nem az államon alapul, hanem a családokon. Bár a modern világ az egyént dicsőíti, tudnunk kell, hogy az individuum önmagától nagyon kevésre jut. A civilizáció a másokkal együttműködni képes emberre épül és pontosan ezért kulcsfontosságú a család, az első és legalapvetőbb szociális, politikai és gazdasági egység, amely nélkül állam és társadalom nem létezhet.
A hagyományos családnak az apa a feje és az anya a szíve.
A család képes arra, hogy kialakítsa a mértékletesség és egyensúly atmoszféráját úgy, hogy létrehozza az ideális pszichológiai feltételeket az egyéni fejlődés számára. A család egyszerre korlátoz és intéz kihívásokat a tagjai felé, akik osztoznak a képességeken, defektusokon és a rendezetlen vágyakon. Ugyanakkor gazdag megoldásokkal is szolgál, hiszen az egyén a családi hagyományokba nő bele. Az ősök és idősebbek példája ideális egyensúlyt képez. A család a morális és társadalmi erények otthona.
A legfontosabb társadalmi értékek nem állami intézményeken, hanem a családokban adódnak tovább a következő generációk számára. A társadalom minden új nemzedék felnövésével megújul, de meg is őrzi állandóságát, ha a családok erősek. A gyermekeiket nevelő szülők és az unokáikkal játszó nagyszülők a saját gyermekkoruk tapasztalatait elevenítik fel és azt adják tovább, amit ugyanígy kaptak.
A család nem csupán a jelenben élő apa, anya és a gyerekek. A történelem során mindig is az ősök és leszármazottak egészét jelentette. A felvilágosodás után a modern világ a családot a puszta konvenció világába utalta, és az egyénnek adta a legfelsőbb uralmat.
Ezzel szemben, ha nem akarjuk, hogy a társadalom elveszítse regenerálódó képességét és azokat az értékeket, amik a családokon belül észrevétlenül adódnak tovább egyéni életünkben és a közéletben is erősítenünk kell a család szerepét.
Írták: Renaud és Colonel
Ellenforradalmár blog
Ellenforradalmár blog
A monarchiák zsenialitása is abban rejlik, hogy családokra épülnek.
VálaszTörlés