"Az ördög ügyvédje" című film egy Kevin nevű tehetséges fiatal ügyvédről szól, akit egyszerre csak nem várt sikerek rohannak meg és gyökeresen megváltozik az élete. A film morális problémákat feszeget és megmutat valamit abból, hogyan munkál az emberben a gőg és az érzékiség révén a Gonosz.
(Az alábbiakban a film kulcsjelenetével fogok foglalkozni, ezért aki még nem látta és meg szeretné nézni a filmet, a teljesebb élmény érdekében csak utólag olvassa tovább a bejegyzést.)
Az Al Pacino által alakított Ördög felkarolja Kevin karrierjét, mert nagy tervei vannak vele. A maga oldalára akarja állítani Isten elleni harcában. Az érvelése különösen érdekes:
"A kezdet kezdete óta itt forgolódom az élet sűrűjében és tápláltam minden olyan érzést, amelyet az ember érezni rendeltetett. Érdekelt, hogy mire vágyik és sohasem ítéltem el. Miért? Mert sohasem utasítottam el minden tökéletlensége ellenére. Én rajongok érte! Humanista vagyok. Talán az utolsó humanista. Ugyan ki tagadhatná Kevin, már aki ép ésszel bír, hogy a huszadik század egésze az enyém volt? Az egész Kevin! Az egész!"
Ebben a gondolatébresztő részletben az Istentől elszakadt modernitás hangját halljuk, nem is az ördögét, aki talán mégsem olyan nagy rajongója az emberi nemnek, ha a vesztére tör. Ilyen értelemben nem humanista az ördög. Ami viszont az emberiség számára saját magának a mindenség mértékévé való magasztalását jelentette a humanizmus révén, az valóban analóg Lucifer lázadásával. Az embernek ebben az értelemben a "humanizmus" a sátánnak pedig önnön "sátánizmusa" lett a veszte.
Az önimádat. A gőg, amelyről a filmben elárulja az ördög, hogy az a kedvenc bűnfajtája. Mindenkinek a legfőbb bálványa saját maga. Az igazán sátáni lelkületű ember önbálványozó, úgy gondolja nincs szüksége Isten kegyelmére, sem a megváltásra. A hívő embereket gyengéknek tartja, akik behódoltak egy illúziónak, de mindenki mást is megvet. Miközben szabadnak és erősnek hiszi magát, eszébe sem jut, hogy olyan erők játékszerévé vált, amelyek sokkal hatalmasabbak nála.
Ebbe a helyzetbe került főhősünk is, aki szellemi utazása után ráébred, hogy a gőg és a mindenáron győzni akarás ott les rá mindig a hétköznapok sűrűjében.
Ebben a gondolatébresztő részletben az Istentől elszakadt modernitás hangját halljuk, nem is az ördögét, aki talán mégsem olyan nagy rajongója az emberi nemnek, ha a vesztére tör. Ilyen értelemben nem humanista az ördög. Ami viszont az emberiség számára saját magának a mindenség mértékévé való magasztalását jelentette a humanizmus révén, az valóban analóg Lucifer lázadásával. Az embernek ebben az értelemben a "humanizmus" a sátánnak pedig önnön "sátánizmusa" lett a veszte.
Az önimádat. A gőg, amelyről a filmben elárulja az ördög, hogy az a kedvenc bűnfajtája. Mindenkinek a legfőbb bálványa saját maga. Az igazán sátáni lelkületű ember önbálványozó, úgy gondolja nincs szüksége Isten kegyelmére, sem a megváltásra. A hívő embereket gyengéknek tartja, akik behódoltak egy illúziónak, de mindenki mást is megvet. Miközben szabadnak és erősnek hiszi magát, eszébe sem jut, hogy olyan erők játékszerévé vált, amelyek sokkal hatalmasabbak nála.
Ebbe a helyzetbe került főhősünk is, aki szellemi utazása után ráébred, hogy a gőg és a mindenáron győzni akarás ott les rá mindig a hétköznapok sűrűjében.
Írta: Colonel
Ellenforradalmár blog
"A huszadik század egésze az enyém volt."
VálaszTörlésÁllítólag XIII. Leó pápa azért írta meg a Szent Mihály imát, mert egy hangot hallott, hogy "El tudom pusztítani egyházadat", és, hogy a XX. század az ördögé lesz. Így visszatekintve, ebben lehet valami.
Nagyon úgy tűnik, "Al Pacino" behúzta a 20. századot.
TörlésA kedvenc filmem. Akárhányszor megnézem elgondolkodtat.
VálaszTörlésÜgyvédként különösen érdekes.