A II. vatikáni zsinat nyitott a modern világ felé. Az volt a célja, hogy az egyház pasztoriális gyakorlatát a kor viszonyainak megfelelően alakítsa. Dogmát nem mondott ki, ezért szakadásról nincs értelme beszélni.
A liturgikus visszaélések, a kultúrmarxista és szélsőséges liberális eszmék térnyerése az egyházban [amit a nemzetközileg elismert ellenforradalmi gondolkodó Molnár Tamás is élesen bírált] nem vezethető le a zsinatból (bár az említett eszmék képviselői előszeretettel hivatkoznak erre). Az egyház sok vihart kiállt hite az apostolok kora óta változatlan, ezért aki azt mondja, hogy a zsinat előtt mást hittek a katolikusok, mint amit utána kell hinniük az nem hisz abban, hogy az egyház Krisztus misztikus teste.
Barsi Balázs atya mindenkit figyelmeztet legutóbbi konferenciabeszédében:
„Testvérek! A szakadás hermeneutikája, vagyis a szakadás szerinti magyarázat az, amibe Európa ma tönkremegy, amibe a ma emberisége tönkremegy, és Katolikus Egyház esik szét. Mi az, hogy zsinat előtt zsinat után? Ha ezt valaki úgy érti, hogy előtte mást hittünk, mint utána akkor az kettészakította Krisztus Egyházát. Ilyen nincs.”
XVI. Benedek pápa emelte fel először apostoli szavát a szakadás hermeneutikájával szemben és vetette el azt a felfogást, amely szerint a zsinat után mást kellene hinni, mint azelőtt. Ahogy Ottaviani bíboros jelmondata is hirdette: "Semper idem".
Az egyház hite mindig ugyanaz.
Így van, a II. vatikáni zsinat az egyház korábbi tanításának fényében értelmezendő,
VálaszTörléshiszen új dogmát nem fektetett le.